Mit szeretnek és mit nem az akksik?

Az ólom-savas akku sem bírja a szó szerinti "tele" állapotot tartósan, tehát a 100 % telítettséget és azon való tartást. Viszont, ha nem tartják csúcson töltővel, magától is lejjebb esik egy idő után.

A másik kettőnek is van önkisülése, legkevesebb az alacsony önkisülésű eneloop és hasonló konstrukcióknak.

A Li-ion önkisülése viszont nagyon minimális, ezért azt nem jó 100 %-on raktározásra eltenni, mert nagyon lassan fog közepesre merülni (ami az ideális tartás lenne), ez pedig hátrányos következményekkel jár.

Itt 2,5 V, a Ni-MH és Ni-Cd akkunál 0,9-0,8 V az a feszültség, amikor az energia gyakorlatilag már elfogy a cellából (nincs ereje, nem terhelhető), de a kémia még sokáig fenntartja ezt az alsó feszültségszintet, ami megvédi a tönkremenéstől. Mármint egy jó cella esetében, ami nem vezet át.

Egyszer azonban ez is elfogyhat, az pedig már nem jó.

A Li-ion akkunál külön érdekesség, hogy hosszabb tárolásnál az tölti el "megnyugvással", amikor a lítium ionok fele az anódon, fele a katódon tartózkodik, mert ez minimalizálja az elektródák felületén képződő vékony réteget, ami most nem részletezett kémiai folyamatok eredménye. Hatása viszont kártékony a cellára, növeli a belső ellenállást.