Mással is előfordult már ilyen? Mi lehet az oka?

Tudod, én nem vagyok pchihológus, de szerintem, ez normális dolog! Hiszen szeretted őket, az életed részei voltak, és most hiányoznak, azok a részek üresen maradtak, amit itt hagytak! De hidd el, újra töltődik majd az az üres rész, új emlékekkel, barátokkal, ismerősökkel. Sajnos el kell fogadnunk, nem élünk örökké, sőt hamarabb is meghalhatunk, legyen egy baleset, vagy váratlan betegség! Igen erre nem vagyunk felkészülve, hiába az agyunk tudja ezt, mégis váratlanul érnek minket ezek a hatások, és akkor fordul elő. hogy többször mondanunk kell saját magunknak, meghaltak, nincsenek többé! Fájó emlék és űr marad utánuk, és nem felejtünk! De egy nap rádöbbensz majd, örökké gyászolni sem lehet, tovább kell lépni, hiszen az élet megy tovább! Azt tudnod kell, a kedves emlék beágyazódik a szívedbe, és ott örökké élni fog, soha nem felejtődik. Nekem is pl. 2-3 éves koromban halt meg a nagymamám! Nagyon szerettem, és az utolsó emlékem róla, hogy feküdt az ágyban én körülötte játszottam. A következő, megkaptuk a táviratot, apa nagyon sírt, rögtön vonatra ültünk és elutaztunk. Ott az udvaron körbeállva sírtak én szaladgáltam, rászóltak, de aztán azt mondták, hagyd csak gyerek. Majd a temetésen láttam a nagyit a koporsóban, és azt is amikor leengedték a földbe!Aztán anyáék hazautaztak, engem pár napra ott hagytak. A nagynénémmel voltam együtt amikor is azt kérdeztem másnap, a nagyi mikor jön haza? Ő azt mondta nem jön! Mikor 3-szor is megkérdeztem, mellém ült és azt mondta, Editke értsd meg a nagyi soha többé nem jön haza, mert meghalt! Én zokogásban törtem ki, és akkor fogtam fel mi a halál! Látod ez máig így bennem van, szerettem a nagyit, és ő is nagyon szeretett! Bennem él amíg én is élek, mert bizony hamarosan 63 éves leszek! Te is emlékezni fogsz, és ez így helyes, hiszen nem lépted át őket, meggyászoltad, kétkedtél, de hamarosan te is rá döbbensz, soha többé nem jönnek vissza! Te továbbra is ápold az emléküket, és keress új barátokat, élményeket, ehhez kívánok neked sok erőt! Edit