Mi az a dolog ami ennyire befolyásolja a gondolataim?

Sziasztok! 21 éves lány vagyok! Kérlek segítsetek!!! ÖNGYILKOSSÁG. Nem tudom, h ez a szó kinek mit jelent a lelke mélyén, de számomra megnyugvást. Kezdem a legelején kb 3 éves lehettem amikor teljes szívemből éreztem, h le akarom szurni magam és a tesómat mert annyira szerettem, h magammal akartam vinni (homályos emlék, de annál tisztább érzés). Gyerekoromtól kezdve és az évek előre haladtával egyre jobban erősödik. De nem azért mert harcolni akarok valami külső erővel vagy bánatot, dühöt érzek HANEM AKAROM! Én nem azért vagyok életben még 21 évesen is mert féltem megtenni, hanem tekintettel vagyok a szeretteimra akik számomra a föld kincse. Én boldog vagyok szeretem az életetet de csak az egyik felem. Ugyan olyan nyugodt és boldog vagyok akkor is mikor öngyilkosságra gondolok és arra a pillanatra mikor már nem leszek az élők sorában. ( őnmagamról: két lábon állok a talajon, nyitott vagyok az emberekkel a csövestől a milliárdos emberig vicces és jó pofa vagyok, nyitott az új dolgok iránt "3 országban éltem már". A nap 78% bohockodom, sexelnék "van kivel" és a szeretett öngyilkosság gondolata) Én tényleg élek a földön de nem tudom mért akad meg a lemez ugyan azon a ponton. Nem vagyok kíváncsi olyan tanacsokra, h menj el pszichológushoz meg szedjél gyógyszert mert az egyik lehúzás a másik önértékeléstől kezdve xyig nyomorba dönt, inkább meghalok egy nap sütötte hajnalon. Tudni szeretném, h mi tört meg bennem és jól tudom, h lehet össze darabokra szét esem de el akarok indulni a gyógyulás útján. Szépen kérlek segítsetek!