A kisfiúk álltalában odavannak a teher autókért, a dínókért, meg fegyverekért, egyenruhákért. én mikor gyerek voltam pont fordítva voltam ezzel, nem érdekeltek ezek a dolgok. Ti hogyan vagytok ezzel? Van még olyan mint én?

Én meg leszbikus vagyok de egész gyerekkorombn babáztam, babaruhát varrtam. Igaz mástam fára is, de a többi kislány is mert ott "bandáztunk".

Mit nekem sztereotípia, én ettől összettebb ember vagyok.

Szerintem a "lányos" és "fiús" játékokkal azért játszanak inkább a lányok illetve a fiúk, mert a felnőttektől látott mintát követik. Pl. főleg anyu pelenkázza az öcsit-hugit, öltözteti, ringatja, festi magát, és szeret öltözködni, apu szereli a kocsit, és focit néz. A tévében pedig azt látják, hogy az összes katona fiú, sőt már a tévés idők előtt is jó korán beléjük verték, hogy az igazi férfi katona lesz előbb-utóbb (gondolj a mondókára: bőgőmasina, nem lesz katona....)

Ha valaki más mintát lát, akkor nem fogják érdekelni a hagyományosan hozzá illő játékok. Ez még nem jelenti azt feltétlenül, hogy más lesz emiatt a szexuális érdeklődése, de persze előfordulhat, hogy van köze hozzá. Pl. az a fiú, aki babázik, főzőcskézni szeret, az azonos érdeklődés miatt inkább a lányokkal fog barátkozni. A gesztusok, reakciók pedig "ragadósak", valószínűleg az átlagosnál kicsit lányosabb lesz. Így talán vonzóbbá válik homoszexuális társai számára, és könnyebben megismerkedik ezzel a lehetőséggel. De nem hiszem, hogy valaki azért játszik más játékokat, mert "genetikusan bele van kódolva"...

Érdekes téma valóban. Én inkább azt gondolom, hogy az a kor az érdekes, amikor a gyerekben még nem igazán tudatosulnak a nemiségével kapcsolatos szerepek és elvárások. Persze ez egy hosszú folyamat, és elég korán elkezdődik.

Most az elején leszögezem, hogy biszexuális vagyok.

Egészen pici koromban nem érdekeltem a babák, plüssállatok, gyengéd, lányos játékok.

Helyette inkább autóztam, de ez sem volt jellemző túlzottan, inkább fára másztam, kúsztam, versenyeztem, katona voltam, vagy harcos, dzsungelhős, oroszlánvadász (ezek "szerepjátékok"), ezek ugye mind klasszikus férfi szerepek. Az ilyen játékokban sosem játszottam sem királylányt, sem ilyesmit.

Ugyan ahogyan tisztában lettem/voltam azzal, hogy én lány vagyok, és nem lehetek királyfi, de azért királylány sem akartam lenni. Inkább amolyan "uniszex" szerepeket öltöttem magamra, amik erőszakosságuknál, vadságuknál fogva mégis inkább fiú szerepek. Abszolút nem érdekeltem a lányos dolgok, a babák, öltözetés, kisállatok stb.

A barátaim többsége fiú volt, igaz sokszor "jártunk" is. Ez egy elég furcsa képzavar a történetben, hiszen abból, hogy a fiúk ennyire érdeklődtek iránam ilyen korán arra lehetne következtetni, hogy akkor milyen "csajos" voltam, pontosan az ellenkezője miatt történt így.

A kisgyerekek nem azt a klasszikus értelemben vett szerelmet érzik, mint a felnőttek, tinédzserek. Inkább itt szimpla szimpátiáról, vonzódásról van szó, felnőtt fejjel mérve ez leginkább szeretetnek helyettesíthető be, azaz barátságnak. Na most ki iránt érzek barátságot, szeretet? Akivel jól érzem magam, hasonló, mint én, azt játszik velem, amit én is szeretek.

De azt ugye a kicsik is tudják, hogy a fiúk a lányokat szeretik, a lányok meg a fiúkat. És a "szerelem" is úgy jön kis korban. Nekem a lányokat kell szeretnem. Ki az akit a lányok közül a legjobban szereket? Na akkor ő nem a barátom, ő a szerelmem, csak azért mert lány (noha amúgy meg ugyanolyan, mitn józsi, de a fiú az barát, a lány meg szerelem).

Aztán engem ezek a női szerepek, babázás stb. elkezdtek érdekelni olyan 6-7-8-9 éves korom felé. Én ezt inkább annak tulajdonítom, hogy akkorra vált bennem tudatossá a női mivoltommal szembeni elvárások, és miután én kihagytam úgymond ezeket, akkor akartam megtapasztalni. Amiből furcsa keverék lett.

Szóval ha azt vesszük, én eredetlieg fiús játékokkal jáétszottam (lélekben inkább fiú voltam), de a társadalom azt nevelte belém, hogy nőies dolgokat műveljek (így lettem inkább nő).

Érdekes, és összetett dolog ez, és sok midnenre választ ad.