Folyamatos szégyenérzet?
Mostanában figyeltem fel erre, illetve saját magam megismerésére is az elmúlt időkben fordítottam több figyelmet, van pár "zűröm", az biztos, de most ebbe bele sem mennék, hanem inkább abban szeretném kérni a segítségeteket, hogy az állandó, folyamatos szégyenérzetet hogyan tudnám leküzdeni? Hogy ettől ne legyek olyan visszahúzódó, illetve feszült, ideges. Mert az vagyok. Megfigyeltem amúgy azt is, hogy leginkább akkor jelentkezik, vagy akkor igen erős, ha a szüleimmel beszélek, ebből gondolom, hogy hozzájuk van valami köze az egésznek. Ilyen elmondhatatlan megalázottság, kisebbrendűség érzés, meg tényleg mintha valami olyat csináltam volna, mintha nem lennék ember többé, vagy nem is tudom... elég nehéz megfogalmazni, bocsássatok meg. :D Na de mindegy, a lényeg, hogy akivel volt hasonló, vagy tudna segíteni, hogyan bírkózzak meg ezzel, hogy ne akadjak fenn ezáltal a napi dolgaimban, el tudjak menni dolgozni mondjuk suli mellett, és ne érezzem azt, hogy a legkisebb felelősséggel járó munkát sem tudom elvégezni rendesen, annak nagyon hálás lennék!
Üdv,
20L
Milyen ember vagy és milyen szeretnél lenni?
A barátaid társaságában is érzed vagy csak idegenek esetén?
Szeretsz beszélni?
Biztos a szüleid a hibásak.
Neharagudj,hogy ezt ìrom,de az èn anyam nagyon tud manipulálni.
Tiszteld a szüleid de ha lehet kevès időt tölts velük!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!