Miért ennyire fontos a márka?

> Szégyen hogy erre veritek magatokat

Kezdjük ezzel… Az ember – ahogy minden élőlény – verseng. Verseng például a szaporodási jogáért, hogy a számára legelőnyösebb génekkel rendelkezővel keverje el a saját génjeit, így az utóda a legjobb génállománnyal rendelkezzen. Amíg nem civilizálódtunk nyilván akkor volt a legjobb túlélési esélye egy utódnak, ha mondjuk a nő az alapján választott, hogy a férfi mennyire egészséges, mennyire erős, mert akkor nagyobb eséllyel fogja tudni megvédeni az utódát, és az utód is nagyobb eséllyel fog erős, egészséges lenni. Nyilván ezt nem tudta tudatosan, ez ösztön.

Ma nem az erő és az egészségesség feltétlenül a döntő szempont. Ma egy pénzen alapuló világban élünk, nem az lesz a jobb apa, aki erősebb, egészségesebb, hanem aki egészségesebb táplálékot tud vásárolni a családnak, aki nagyobb kényelmet tud nyújtani, aki jobb iskolába tudja íratni a gyerekét, mert megvan rá az anyagi forrása. A pénz sokaknál érthető módon kiválasztási szempont, sokaknál meg elsődleges kiválasztási szempont. Bár én nem ez alapján mérem az embereket, érthető, ha vannak, akik igen, ez teljesen ösztönösen következik az evolúciós drive-jainkból.

~ ~ ~

Mit csinál a szegény ember? Az anyagi lehetőségei nagyon korlátozottak, ezért a legolcsóbbat veszi meg mindenből. Egyébként annak árán is, hogy egy rosszabb ár/érték arányú dolgot választ. Persze a szegénység relatív. De tegyük fel van, akinek azért futja sokmindenre, de autóvásárlás szempontjából szegény, viszont szüksége van autóra. Mit tesz? Egy átlagos új, vagy alig használt autó helyett – ami mondjuk 1-2 milliót ér – megvesz egy sok éves, használt, leharcolt Trabantot mondjuk 60 000 Ft-ért, egyszerűen azért, mert nincs többre pénze. Aztán lehet, hogy 10 éves távlatból többet költ benzinre, javításra, mintha egy alig használt autót vett volna, lehet ezt még tudja is, de akkor sincs ott és akkor több pénze, mint egy Trabantra.

Mit csinál az, aki nem szegény, de nem is gazdag? Az ő anyagi lehetőségei sem korlátlanok, de annyira azért szabad, hogy legyen módja választani. Ő megpróbál „okos” döntést hozni, a legjobb ár/érték arányt választja. Nem tudatosan, inkább tudat alatt, de így gondolkodik.

- Van ez a 25 000 Ft-os farmer. Ez két év alatt tönkremegy, tehát 2 évre 25 000 Ft-ból lesz farmernadrágom.

- Van ez a noname 5000 Ft-os farmer, ez csak 8 hónapig bírja, de ha 2 évre számolok, az 15 000 Ft.

- Meg van ez a másik nagyon gagyi kínai farmer, ami csak 3000 Ft, viszont 4 hónap alatt megy tönkre, tehát 2 évre számolva 18 000 Ft-ból lesz farmerem.

A legjobban úgy járok, ha az 5000 Ft-os farmert veszem meg. Nem a legjobbat, nem a legolcsóbbat, hanem a legjobb ár/érték arányút.

Mit csinál, aki igazán gazdag és tudja, el is hiszi magáról, hogy gazdag? Na ez érdekes. Ő azt akarja demonstrálni, hogy annyira tágak az anyagi lehetőségei, hogy nem számít neki az ár, sem az ár/érték arány. Ha megvesz egy döglött legyet 1 millió dollárért, azzal azt fejezi ki, hogy teljesen mindegy, mit kap cserébe, neki az az 1 millió dollár nem tétel, annyira gazdag. Tehát furcsa mód neki az lesz a legjobb, amivel demonstrálni tudja a jó anyagi helyzetét, ha a legrosszabb ár/érték arányú terméket választja. Csak ennek két módja van. Van, ami drága, de van nála jobb minőség. Ez nem jó, mert ezzel azt a benyomást kelthetné, hogy nincs pénze megfizetni a minőséget. Ezért fordítva szokott történni, jó minőséget vesz, de indokolatlanul, és aránytalanul magas áron. A farmer azért bírjon ki 2 évet, meg nézzen ki valahogy. De ha 25 000 Ft, az jó,ha 40 000 Ft, az még jobb, ha 90 000 Ft – és ez látszik is rajta –, az még ennél is jobb.

Van ebből egy alkategória, aki nem is értené meg, mi a bajod. Ő gazdag, megszokta, hogy nem nézi az árcédulát és nem érti mi a problémád, hiszen ő bement a boltba, meglátott egy terméket, tetszett neki, így hát megvette. Mi a baj? Ja, hogy x csillió forint volt? Lehet… Ő nem tudja… Nem nézte az árát, csak látta másnál is, vagy egy reklámban ezt a terméket, tetszett is neki, ezért megvette. (És ha belegondolsz tényleg nincs mibe belekötni. Ha volt rá pénze, nem sajnálta rá, miért is ne vette volna meg?)

És itt a márka szerepe. A márkában a márkát kell megfizetni. Ha van rajta egy farmernadrág, arról egy másik ember talán látja a minőséget, de nem látja az árat. De ha látja a márkát, és tudja, hogy ez a márka drága, akkor az árát is látni fogja rajta. (Aztán nyilván minden márka más-más ármagasságot lő be, sőt van alacsony árszínvonalú márka, ami viszont nem kifelé láttat, ha megvetted, hanem veled láttat, amikor a polcon van előtted. Szóval nem minden jó minőségű, ami márkás, nem minden drága, ami márkás, pl. ennek pont az ellentéte a Tesco Gazdaságos, mint márkanév.)

Aztán van az a gazdag, aki tényleg igazán gazdag, de nem hiszi el magáról, hogy az. Ő a zsugori. Olcsó dolgokat vesz, fillérre pontosan fizet egy olcsó étteremben, nulla borravalóval, kölcsön nem ad, ha mégis, keményen bevasalja kamatokkal együtt. Lehet, hogy mérhetetlenül gazdag, mégis harácsol, még több pénzt és anyagi javakat gyűjt… Mackónadrágban…

Amúgy a két igazán gazdag kategóriából az első a jobb, aki a legmárkásabb tárgyakkal veszi körül magát, mert számára valószínű tényleg nem áldozat ez. Simán meghív egy ebédre, mert tényleg azt érzi, hogy ez neki nem tétel. Aki a legvacakabb ruhákba öltözve gazdag, az sokkal veszélyesebb, szélsőséges esetben lelkiismeretfurdalás nélkül ver át egy üzletelésben, vagy arra hivatkozva hívatja meg magát, hogy nincs nála készpénz, hogy közben meg százmilliók vannak a bankszámláján. Ez utóbbi sokkal előbb tud közvetlenül káros lenni rád nézve, sokkal előbb tud tenyérbemászó lenni, mert aztán később azért eldicsekszik azzal, hogy százmilliók vannak a számláján, valahol érti, hogy ez sok, csak nem hiszi el, hogy ez már elég ahhoz, hogy vegyen egy márkás cipőt.

Van még egy kategória, aki nem szegény, de vannak anyagi korlátai. Viszont a pénzen keresztül méri a világot, vágyik a gazdagságra, vagy ha arra nincs mód, legalább a látszatára. Na ő az, aki megvesz egy replikát, egy hamisítványt. Vagy akár egy eredetit, ami bolti áron 50 000 Ft, viszont mivel „leesett a teherautóról” – értsd: lopott – ezért meg tudja venni 5 000 Ft-ért. Ő jó üzletet csinál egy olyan termékkel, aminek a lényege az, hogy rossz üzletet kell vele csinálni. Meg ő az, akinek bár nincs éppen pénze nagyképernyős okostévére, mégis el akarja hitetni magával, hogy megengedheti magának, így hát megveszi hitelre.

~ ~ ~

Én az se nem szegény, se nem gazdag kategóriába sorolom magamat. Ha valami drága és/vagy márkás, de van rá keretem és ár/érték arányban ez a jó, megveszem ezt. Egy másik terméknél meg ha úgy érzem, hogy a noname a jobb ár/érték arányú, hát megveszem azt. Minőségi Nike cipő, tucatfarmerrel, kínai pólóval. Egyik sem zavar. Hogy mi márkás és mi nem, az nekem se pro, de se nem kontra érv. Hogy más ember más terméket választ, akár olcsóbbat, akár drágábbat, akár átlagosabbat, akár gagyibbat, akár márkásabbat? Tegye. Ő ettől nem lesz se több, sem kevesebb a szememben, és én sem érzem magamat ettől többnek, vagy kevesebbnek. Ismerek nagyon jól öltözött, drága cuccokkal rendelkező, de egyébként kedves és jóravaló embereket, ismerek olyan gazdagokat, akikkel inkább nem akarnék kettesben maradni, mert nem örülnék neki, meg közepes anyagi, meg szegény emberekből is ismerek jó és rossz, értékeket felmutatni tudó és nem tudó embereket is. Nemes egyszerűséggel semmiféle hatással nincs rám az, hogy mások, vagy én milyen ruhákat, tárgyakat vesznek.

Viszont van egy rossz hírem. Valószínű te látens módon a legutolsó kategóriába tartozol, pont abba, amivel szemben a kritikád elsősorban megfogalmazódott. Mert téged igenis érdekel, hogy mások mit választanának, és lehet nem tudatosan, de lehet az indulatod oka egészen egyszerűen az, hogy te is megtennéd ezt, csak nincs rá lehetőséged. Valamiért te mégis úgy érzed, hogy aki márkás cuccokban jár, az valami helyzeti előnyre tesz szert, hogy ez számít bármit is, és az, hogy te nem, az hátrány, amit előnyként kell eladni. A te emberekkel szembeni értékrendedet ugyanúgy meghatározza, hogy valaki mennyire jár márkás ruhában, mennyire drága ruhában, csak éppen negatív előjellel. De ettől még ugyanabban a mértékegységben gondolkodol.

A képlet egyszerű.

Annak, aki márkás ruhát, táskát, telefont vesz, annak fontos, hogy ki milyen ruhában jár, az milyen márkájú, mennyire drága. Fontos ez számára, meghatározza a vásárlás során a döntéseit. Nem azt nézi, hogy az adott ruha szép-e, tetszik-e a színe, a mintázata, hanem a márkalogót nézi, meg az árcédulát. És ez alapján ítél meg másokat, és nem mondjuk az alapján, hogy milyen hibái, erényei vannak, mennyire okos, mennyire humoros, mennyire erős, stb…

Pont ahogy neked. A kérdésedből úgy tűnik, neked is fontos, hogy ki milyen ruhában jár, az mennyibe kerül, meghatározza a vásárlási döntéseidet, nem a kinézetet nézed, hanem a márkalogót és az árcédulát, ez alapján ítélsz meg másokat, stb… Pontosan ugyanaz. Van egy lényegi különbség, az előjel, de mégis ugyanaz a zsinórmérték mindkettőtöknek. Ha nem lenne számodra fontos, akkor nem különösebben érdekelne, hogy mások mit vesznek meg és mit vesznek el, mert számodra ez nem lenne értékmérő szempont, nem lelkesednél érte, de nem is idegesítene, így nem is tennél fel kérdést.

A reakciód mondjuk kissé meglepett. 10 percet töltöttél azzal, hogy válaszokat írj nekem, ami önmagában oké, én is rád szánok most 10 percet, sőt többet is. És ez nem a te bajod. A meglepő inkább az a heves indulat, amit kiolvasni vélek a reakciódból, az utolsóból nem kevésbé, mint az elsőből.

> Hogy szürted ki hogy én ha megtehetném akkor én is vennék?

Az értékmércéd ugyanaz. Az ember üléspontja meg meghatározza az álláspontját. Nem biztos, hogy valóban így lenne, de úgy sejtem jó esélye van, hogy ha más körülmények között szocializálódtál volna, akkor ugyanazon a tengelyen lennél, csak a másik oldalon. De ez nem egy kijelentés, inkább egy olyan dolog, amin érdemes lehet akár elgondolkodnod. Már ha akarsz… Aztán vagy arra jutsz, hogy ja, van benne valami. Vagy arra, hogy ez nem inged, így nem veszed magadra, de akkor sem idegesítene, hogy valaki erre a tengelyre tett, nem azt írnád, hogy „Nem értem hogy jönnek ilyenek az agyadnak,valami agyturkász vagy-vagy mi?”, hanem azt, hogy „Lehet, hogy van benne logika, de az én esetemben tévedsz.”

> Nem értem hogy jönnek ilyenek az agyadnak,valami agyturkász vagy-vagy mi?

Mondhatjuk úgy is. Hobbi szinten érdekel a pszichológia, bár inkább filozófiai oldalról.

> Minden tulgondolsz?

Meglehet. Bár kérdés, hogy mit jelenet az, hogy „túl”. Az ember intelligens lény, összefüggéseket, mintákat keres a világban. Néha akkor találja meg, ha a dolgok mélyére ás, és nem felületesen gondolkodik, hanem kettővel tovább. Tudom, hogy sértésnek szántad, de számomra nem az. Inkább gondolok túl valamit, mint hogy átgondolatlan legyek. Az utóbbinak vannak rosszabb következményei.

> Te jó isten olyanokat írsz ,amiket nem lehet ki szedni a kerdesemből

Lásd fenn…

> Leszarám én ha nem társulna hozzá egy okadék lenéző stílus.

Várjunk, akkor másoknak az emberekhez való viszonyulásával van problémád, vagy azzal a ruhával, amiben ezt megteszi? Mert nem mindegy.

> De akkor se ertem mi a jó egy 80.000 pulcsiba

Én sem, de nem is kell, mert nem az én pulóverem.

> ami okádék rádásul

Ízlések és pofonok…

> Iskolába látom hogy szarrá dolgozták magukat nyáron,hogy tudjanak okádék stilust képviseni.

Lelkük rajta. Te ettől szegényebb leszel, netán csúnyább, hülyébb, betegebb, kopaszabb, vagy öregebb? Nem. Akkor miért kellene, hogy érdekeljen.

> meg nagyképüsködni

Ez már jobban érinthet, de rájuk lehet hagyni ezt is, és akkor megint nem ér semmi kár vagy baj téged.

> Nem érzed pazarlásnak egy 80.000 ft pulcsit?

Nem, mert nekem egy fillérembe nem került az ő 80 000 Ft-os pulóvere.

> Annyi értelmes dolgot lehetne belöle venni.

Nekik ez az értelmes. Mások vagyunk. Ez ilyen. Nyilván sok dolgot tartok értelmesebbnek, amit mások nem. Mások meg lehet, hogy azt tartják értelmetlennek, ami számomra az. Nem ez nem baj, mert nem kell egyeztetnünk az értékrendünket, nem kell egyetértenünk, hasonlóan gondolkodnunk, közös megegyezésre jutnunk. Attól még azért lehetünk egymás hasznára. Vagy ha nem, akkor meg nem kell érintkeznünk.

> Annyi értelmes dolgot lehetne belöle venni.Ezért tart itt a fiatalság mert nem egy kocsira vagy a jövöre keresik a penzt hanem egy okadek pulcsir

No látod, más meg azt mondaná, hogy autóra értelmetlen pénzt pazarolni, mehetnél tömegközlekedéssel is. Lehet, hogy több ideig tart, de legalább tudnál közben olvasni. Autóra pazarlod a pénzt, ahelyett, hogy könyveket vennél, meg színházjegyet, meg kiállítás belépőjegyet. Megint más meg mindegyiket ostobaságnak tartja, mert neki meg az a fontos, hogy meglegyen a 73. változat is a Rubik-kocka gyűjteményében, mert neki az fontos. Vagy hogy meg tudja vásárolni azt a pöpec gitárt, amit kinézett.

Mindenki arra költi a pénzét, amire akarja. Ezért az ő pénze, és nem másé. Ha hibát követ el, majd tanul belőle. Vagy ha nem, akkor sem az én vagy a te problémád ez. Én amit tehetek, az hogy ezektől függetlenül partnerként tekintek a másikra. Megpróbálom megismertetni velem az én értékrendemet, mert lehet, hogy belátja, hogy az övé helytelen. Meg megpróbálom megérteni a másik értékrendjét, mert az sem kizárt, hogy az enyém helytelen. Persze nem frontálisan, hanem szőrmentén, egy adott apropó kapcsán. Akárhogy is, valamelyikünk tanulni fog belőle valamit és ez jó.

Aztán, hogy a másik partner ebben? Ha igen, jó. Ha nem, az megint nem az én problémám, semmi okom sem az elkeseredettségre, sem a felháborodásra, sem a gyűlöletre, sem a idegességre.