Miért érzem magam folyamatosan egyedül? Mi lehet a "bajom"?

Társaság nélkül sokszor érzem egyedül magam és ez az érzés meggátol a hétköznapi tevékenységeimben (Pl.: étkezés, munkahely/iskolába járás, programokra elmenni). Nagyon sokszor vált ki belőlem szorongás,sírást amire szedek szorongásgátlót de a hangulatom nem lesz jobb tőle.

Nehezen szocializálódok, nem vagyok csendes típus (se hangos) csak sok féle embert "ignorálok" mert tudom, hogy a személyiségük nem olyan amilyennel eltudnék hosszabb időt tölteni. Néha persze beszélek ilyen emberekkel is amikor olyan hangulatom van, és akkor mégjobban megértem őket és jól érzem magam valahogy megváltozik a képem róluk.

Aztán ez változik és egyszerűen nem akarok velük beszélni.

Olyan emberekkel szeretek kommunikálni akik képesek komolyabb témákról beszélgetni és emellett hétköznapi dolgokról is tudunk társalogni. Nagyra szoktam értékelni az ilyen embereket magamban, de nehezen mutatom ki(emiatt szokott lenni konfliktus). Viszont néha őket is ignorálom mert nem hirtelen valamiért nem akarok társaságba menni és sokszor megfordul a fejemben, hogy ők is el fognak egyszer hagyni, vagy csqk szánalomból lógnak velem (amit egy másik hangulatban tudom, hogy nem így van). Ezért néha összekapom magam, hogy minél jobban el tudjanak viselni és ne maradjak magamra.

Szóval, ha van is esetleg olyan ember az életemben aki 100% elvileg, hogy nem hagyna magamra akkor is egyedül tudom érezni magam és félni, hogy egyedül maradok amikor néha tudom, hogy ez butaság mert mindig talál az ember magának társaságot.

Gyakran van hangulatingadozásom, gyakran üres vagyok, szorongok, dühös vagyok és nem mindig van kiváltó ok.

Párkapcsolatban ez nagy probléma számomra mert néha mondjuk egy érzelmesebb pillanatban üt be nálam az üresség és ilyenkor nincs kedvem a másikfélhez. Ezt pedig nem sokan tolerálják.

Köszönöm, ha elolvastad a "gondlevelem" és időt szántál rám. Sokat jelentene, ha kapnék rá választ, hogy vajon mi is lehet a bajom.