Mit lehet tenni ha már végleg kiégtem, belefáradtam az életbe?

Már nagyon régóta úgy mond elvesztettem a szép dolgokat a napjaimból.Mintha minden nap ugyan az a szomorú magányos útvesztő lenne.Mára már álmok célok kapcsolatok nélkül "élek".Nem is nevetek és nem is sírok.Nemigazán van olyan amitől tartanék .Ez alatt azt értem hogy az emberek gyakran azt hangoztatják hogy félnek ettől izgulnak azon bizonytalanok ebben...stb nálam ez már rég eltűnt. És már az is nagyon rég volt hogy valamiért valóban vártam a holnapot.Határozottan kijelentem hogy nemigen van okom élni de ebből eredően halálvágyam sincs különösebben.Néha így esténként a céltalan elmélkedés közben a kezembe fogom a bicskát amit még régen kaptam és elgondolkodok mi lenne ha itt és most véget vetnék neki.De már ettől sem érzek sem félelmet a haláltól sem reményt hogy ez megoldás lenne.Sőt úgy gondolom naiv gondolat hogy a halál megoldana bármit is.Elég jó hasonlat lenne az hogy olyan vagyok mit egy szellem csak áthatolnak rajtam a dolgok. Viszont nagyon régen még én is jókedvű életvidám voltam voltak álmaim amiket el akartam érni dolgok amiket meg akartam tenni.Aztán lassacskán számos dolog közrejátszása okán kerültem ide ebbe az élettelen életbe.Nem is tudom talán a régi idők emlékére vagy csak az ürességem elfedésére erre a 10 percre de megírom ezt a kérdést.

Válaszoljatok amit csak szeretnétek:)