Mit tennél, ha az óceán közepén ragadnál, teljesen egyedül?

A műholdas telefonommal felhívnám egy ismerősömet, és megkérném hogy írja ki ezt a kérdést gyakorikerdesek.hu-ra:

Mit tennél, ha az óceán közepén ragadnál, teljesen egyedül?

Arra is megkérném, hogy hívjon vissza, ha válasz érkezik.

A kérdésből nem derül ki, hogy van-e valami a közelben amibe belekapaszkodhat vagy ráülhet.

1) Ha semmi ilyesmi nincs, akkor csak egy lehetőséget látok: teleszívni levegővel a tüdőt, és hanyatt feküdve a vizen, várni egy arra járó hajóra (vagy egy óriás teknősre). Ezekere persze nincs sok esély.

2) Ha van valami tutaj-szerű lehetőség, akkor semmiképp se szabad feladni. Aki olvasott ilyen tárgyú könyveket pl. "117 ​nap a hullámok hátán", tudja miről beszélek.

Statisztika szerint, aki nem adja fel, gondolkodik a lehetőségeken, segít magán, az megmenekül. Aki pesszimista módon feladja a reményt is, és nem is segít magán, annak rövid lesz az élete.

Már ne is haragudj, de annyi butaságot, mint a hatos válaszban van, az összes többiben együtt nem találni.

Megpróbál visszaemlékezni, mennyire tért le a repülő az útvonalról? Hogyan? Ismerte az eredeti repülési tervet? Az ablakon kinézve tudta, hogy épp hol jár? Ne röhögtess már!

És ha valami csoda folytán ezt mégis tudja. Megpróbál visszaevickélni? Hogyan? Ember, ha egy repülőgép letér a pályáról, azt nem 10-12 méterrel teszi. Több száz kilométer is lehet, de több tíz mindenképpen. Hova - és hogyan - evickél a hatoska az óceánon több tíz vagy száz kilométert? És mellesleg ott a semmi közepén mi alapján tájékozódik, hogy a helyes irányba evickéljen? Mert azt gondolom, az áramlások nyilván nem térítik el eredeti útirányától. Vagy azt is figyelembe veszi evickéléskor...