Ez mennyire valós külső arc, stb forma?

A tükörképnél megfordul a forgásirány, amit mi úgy szoktunk értelmezni, hogy felcserélődik a bal és jobb oldal. Nyilván kétszeres tükröződésnél újra a helyére kerül minden, így a sima tükörképnél egy kicsit valósabb képet látunk.

A tükörben látott képpel az a baj, hogy nem magadat látod, amilyen úgy általában vagy, hanem azt látod, hogy milyen vagy abban a szituációban, mikor éppen tükörbe nézel. És akarva-akaratlanul manipulálod a képet. Attól függően, hogy mennyire fogadod el önmagadat, illetve milyen szögből tűnsz önmagad számára szimpatikusabbnak, mondjuk lehajtod, vagy éppen felemeled a fejed. Röviden: a tükör előtt önkénytelenül is pózolsz.

Sokkal objektívebb képet ad, ha valaki levideóz téged úgy, hogy nem tudod, hogy videó készül rólad. Ez sokkal valósabb képet mutat rólad.

Hogy ki milyennek lát, az meg – mint ahogy az első válaszoló írta – erősen szubjektív. Még egy statikus fénykép esetén is az egyik ember azt mondja, hogy „milyen szép fiú/lány!”, a másik meg azt, hogy „teljesen szokványos arc”, a harmadik meg ugyanazt az arcot kimondottan ellenszenvesnek tartja. A szépségnek vannak ugyan objektív tényezői, de az ember az élete során különböző embereket lát, akik különböző módon viselkednek, így az adott archoz különböző jellemvonások, az arccal szorosan össze nem függő tulajdonságok kötődnek. Az adott arc az egyik embernél élete nagy szerelmére hasonlít, így pozitívabb képe lesz róla, másik embernél meg arra az osztálytársára hasonlít, aki folyton megalázta, így neki negatívabb érzet társul ugyanahhoz az archoz.

Tehát a tükörben – akármennyit is trükközöl – nem önmagadat, hanem a tükörbe néző önmagadat látod. És nem azt látod, hogy mások hogyan látnak téged, hanem kizárólag azt, hogy te hogyan látod magad.

A külső egy tulajdonság. Az emberi kapcsolatokban viszont nem a legfontosabb tulajdonság. Nyilván egy kapcsolatteremtés sikerességében van szerepe a külső milyenségének, illetve egy potenciális, vagy valós párkapcsolat esetén a külső is számít valamennyire, de sokkal jobban számítanak belső tulajdonságok. Illetve hogy mások milyennek látnak, az sem értékmérő. Lehet, hogy amit csinálsz, azt a környezetedben a többség elítéli, de ettől még lehet helyes, etikus, fontos.

Önbizalom? Nem sok szerepe van ebben a külsőnek. Vagy legalábbis nem szabadna különösebben lényegesnek lennie.