Csak én hiszem azt, hogy nem minden álmot lehet valóra váltani? Esti filó.

A világon emberek ezreinek – tízezreinek?, százezreinek?, millióinak? – álma, hogy mondjuk sakk világbajnokok legyenek. Nyilván logikai úton kizárható, hogy mindegyikük álma teljesüljön, ezzel pusztán logikailag igazoltuk, hogy lehetetlen minden álom teljesülése.

Korunk egyik kvázi hazugsága, hogy minden álom teljesülhet, csak akarni kell. De ebben nem is ez a kijelentés a hazugság, hanem az a sugallat, sőt néha ki is mondott kiegészítés, hogy az akarás viszont önmagában elégséges is az álom teljesüléséhez. Az akaraterő fontos, mert segít felállni, ha elbuktál, segít erőfeszítéseket tenni. De az akarat nem elég, az csak a cél kijelölése. Kell a célhoz vezető út, a megfelelő döntések meghozatala, a megfelelő tettek végrehajtása is. Ez kvázi minden korok filozófiájának egyik tanítása, a ma divatos vonzás törvénye, meg pont ennek mond ellent, mondván ha valaki nagyon akar, a többit majd az „univezum” elé hozza. De nyilván nem fog senki Nobel-díjat kapni, ha otthon ül egy fotelben és nagyon akar, anélkül, hogy fizikát tanulna, diplomázna, doktorálna, évtizedek kemény munkájával, kutatások, kísérletek ezreivel elérne valamilyen eredményt.

Amúgy a helyes cél kijelölése, megfogalmazása is fontos. Ahhoz, hogy az ember jó célt tűzzön ki, jól kell ismernie önmagát, a képességeit. Meg jól kell ismernie a világot, hogy a célhoz milyen út vezet, milyen nehézségeket, akadályokat kellene ehhez legyőzni, milyen lehetőségek állnak rendelkezésre, hogyan kell ezekkel jól élni. Nyilván egy sánta 160 cm-es ember azon álma, hogy profi kosárlabdázó lesz, meglehetősen átgondolatlan.

A cél megfogalmazása sem lényegtelen. Ha valaki azt tűzi ki célul, hogy sakk világbajnok lesz, akkor számára bármilyen lépés, amivel nem érte el ezt a célt, az – ha más nem, akkor tudat alatt – kudarc lesz, ami gyengítheti a kitartását, erőfeszítési hajlandóságát. Egészen más, ha valaki azt tűzi ki célul, hogy egyre jobbá és jobbá akar válni a sakkozásban, mindig meg akarja haladni a korábbi önmagát. Ha így van megfogalmazva a cél, akkor sikerélmények sora fogja erősíteni az embert. És ha történetesen nem lesz világbajnok, „csak” addig jut el, hogy egy országos versenyen elér egy 6. helyezést, akkor sincs gond, a célja szerint működik, ebben sikereket ér el, elégedett lesz.

Ergo akinek az az álma, hogy híres baseball játékos legyen, az írja át ezt az álmot, és tűzze ki célul, hogy egyre jobb és jobb baseball játékossá váljon. Aki gazdag akar lenni, az írja át az álmát, és tűzze ki célul, hogy egyre és egyre gyarapodjon anyagi lehetőségeiben.

Nekifutásból nem lehet megmászni a hegyet. Ha a hegycsúcs van a fókuszpontodban, akkor az oda való eljutás gigászi, lehetetlen feladatnak is tűnhet, és könnyen eshetsz abba a hibába, hogy órákig állsz egy helyben, és csak álmodozol arról, hogy milyen jó lenne feljutni. De amíg a hegycsúcson van a fókuszod, addig lehet, hogy nem találod meg az első lépcsőfokot sem, vagy rögtön meg is botlasz benne. Ha viszont nem a hegycsúcsra fókuszálsz, hanem arra, hogy feljebb juss, akkor könnyebb megtalálni a következő lépcsőfokot, pontosan tudod, hogyan kell azt meglépni, a feladat nem tűnik lehetetlennek, csak lépni kell egyet, amihez persze kell erőfeszítést tenni, de nem gigászi erőfeszítést. Persze a csúcs is jó, ha ott van, lehet fontos, időnként fel-fel lehet nézni rá, hogy az ember lássa, jó irányba halad-e, halad-e egyáltalán, vagy már lefelé megy és más utat kellene keresni.

Figyelj, nekem az az álmom hogy szeressen egy szép lány évek óta.

Ha ez nem valósul meg ennyi ideje, akkor a nagyobb kívánságokról jobb ha nem is beszélünk inkább...:D