Ha valaki megkérdezi hogy látom a jövőmet, nem tudok választ adni. Mit csináljak?

Szerintem teljesen természetes, hogy néha így érzi magát az ember, esetleg éveken keresztül is.

Most akkor jön a másik közhely: járj nyitott szemmel. Azt a szakmát kell választanod és belevetned Magad, amelyik érdekel, és cserébe elfogadható összeget is keresel. Néha ennek a megtalálása eléggé elhúzódik. Akár 30, akár 40 éves korig is, és addig az embernek vannak állásai, ahol ugyan nem 1-2 hónapot, de 1-2 évet kihúz.

Ezt az átbillenést nem lehet sürgetni. Hiába keresed évekig, hogy mi akarsz lenni, mit akarsz tenni a jövőddel, ha még nem érett meg a helyzet, mondjuk mert nem vagy elég bátor vagy nincs meg a szükséges tapasztalatod ahhoz, hogy olyan döntést hozz, amit évekkel később is vállalni tudsz. Szerintem nem lehet számonkérni egy 17 éves emberen a jövőképét.

Viszont azt szeretném megjegyezni, hogy nagyon sokan el fognak könyvelni állhatatlannak, megbízhatatlannak, ha 1-2 havonta váltasz állást. Ez igen rossz fényt vethet Rád. Nem azt mondom, hogy tarts majd ki egy olyan mellett, amiben semmi örömöd és még keveset is fizet, de egy mostani 30-40 éves embernek esze ágába se jutna ennyi időnként állást váltani. Ez az, amiatt a következő előítéletekkel kell szembenéznie a mai fiataloknak: úgyis állhatatlanok, nem érdemes a képzésükbe és a munkavállalóként való megtartásukba fektetni.

Család: inkább várd ki a megfelelő embert. Rengeteg keserű embert látni, akik olyan emberrel élnek, aki folyamatosan bántja őket és rombolja az önbizalmukat, és ők mégse lépnek ki a helyzetből, mert benne ragadtak. Ne kerülj ilyen helyzetbe, ésszerű elvárások mellett legyél válogatós. Gyereket se vállalj addig, amíg nem érzed elég érettnek Magad hozzá, mert az Neked is és a gyerekednek is rosszat fog tenni.