Nem merek barátságos lenni?

A helyzet az,hogy itthon apukám sosem volt btúl barátságos velünk.Néha van egy-egy jobb napja de különben közönyös velem és a testvéremmel.Sosem kérdezi meg h miújság vagy hogy hogy vagyunk.Elég hideg ember,ilyen természetű...Érzelmeit betegesen takargatja férfi létére is.És én ezt nem szeretem benne,bár én is fiú vagyok.Lehet hogy nem emiatt,de észrevettem hogy én is ugyanilyen hideg vagyok.Amikor suliban látom/hallgatom hogy még a legkeményebbnek kinéző srác is odamegy valakihez és megkérdezi:"szia,hogy vagy?Mi történt veled?"

Én ezt nem tudném egyszerűen kimondani:Studom furán hangozhat,de valamiért nem menne,akkora paraszt vagyok.Köszönni se merek jó hangosan és jókedvűen mert itthon apukám régebben sosem köszönt vissza nekem.Szeretnék kedvesebb lenni a barátaimmal,mert bunkónak néz mindenki. 17f