Miért lehet ez, és mihez kezdjek magammal?

Sziasztok!

Kicsit hosszú lesz, de megköszönném, ha valaki tudna tanácsot adni. 26 éves lány vagyok. Sajnos eddig nem úgy alakult az életem, ahogy az várható lett volna, de szakmailag talán sínen vagyok, azt tanulom, amit szeretek, és két éven belül meglesz a diploma, szakmai gyakorlat. Eddig tele voltam álmokkal, tervekkel, optimista voltam, talán bizonyos szempontból nem is akartam felnőni, legalábbis, ami a szórakozást illeti (plüssállatok gyűjtése, stb.). Egy éve érzem azt, hogy valami baj van velem. Azzal kezdődött, hogy elkezdtem bogarászni a netet. És jöttek a negatív tapasztalatok: kifutsz az időből, család kell ennyi idősen, nem fogsz kelleni senkinek, mert már öreg vagy, 30 körül már nem találsz senkit és hasonlók. Annyira sötéten látom ezek miatt a világot, hogy már semmit sem várok, semminek nem tudok örülni, nem tudom elengedni magam és élvezni az életem. Én ezekre nem érzek belső késztetést. Volt már kapcsolatom, nem volt rossz, nagyon szerelmes voltam, de vége, és az én döntésemből lett vége. Azóta sem érzem azt, hogy kellene. Persze, belátom, hogy nem lesz jó egyedül később, de úgy érzem, nem találnék úgysem olyat, aki tetszene. És az tény, hogy 10 év alatt csak 3 férfi érdekelt. Lehetne, de inkább kihátrálok, mert nem érzem jól magam kapcsolatban, annak ellenére, hogy olyan jó lenne megtalálni azt a férfit, akit bolondulásig szeretek. Zárkózott vagyok amúgy is, alig vannak barátaim. Most külső nyomásra azt érzem, döntenem kell az életemről, de úgy érzem, semmit nem ér, mintha elvették volna az álmaimat. Úgy érzem, bárhogy döntök, tönkreteszem az életem. És erőltetik a gyerek kérdést. Én sosem akartam gyereket, de már azt érzem, hogy "muszáj". Minden álmomat fel kellene adnom érte. Egy olyan kötöttségért, amire azon kívül, hogy mindenki szerint remek anya lennék, én magam nem vágyom, mivel a gyerek nem olyasmi, amiből ki lehet hátrálni, ha megbánom. Ha vállalom, egy olyan életem lesz, amit mindig el akartam kerülni. Ha nem, mi lesz, ha azt bánom meg? Körülöttem csak olyan emberek vannak, akik a mának élnek, nem is agyalnak ezeken. Úgy érzem, az életem semmit nem ér, nem leszek képes irányítani. Mi velem a baj?