Miért vagyok még mindig egyedül?
Sziasztok remélem tudtok segíteni! 21 éves egyedülálló lány vagyok. Soha nem volt még kapcsolatom ennyi idős létemre. (Csók már legalább igen...) Alapvetően gátlásosabb, zárkózottabb lány vagyok, de mostanában kezdek kicsit magamra találni! Nem vagyok szép, de csúnya sem. Olyan átlagos.
Minden ismerősöm kérdezgeti tőlem, miért nincs barátom, mert SENKI nem érti, és én sem. Nekem ez egy borzasztó tragédia, mert az élet értelme szerintem a szerelem! De úgy érzem, remény sincsen rá mert valamiért rám sem néznek a pasik... Néha úgy érzem ez így nem élet és nem bírom tovább, mert nem akarok 40 évesen is majd egyedül élni!
Mivel tudnátok felvidítani? Pszichológus?

























nem hinném hogy ronda mint a bűn.amugy meg a kinais cipövel,mivan?nem mindenkinek tellik a pumára,meg adidasra!
én se vagyok olyan hudejó csaj,sem plázacicás,mégis volt már jópár komoly kapcsolatom.
ismerkedj neten,vagy járj el vhová,barátokkal!nincs szebb a szerelemnél :)
18/L





Ki ez a ronda, agyonhasznált kiélt szőke műri.banc???
A kérdésre pedig: Ne aggódj még nem veszítettél semmit.
Lehet, hogy próbáltak már nálad kezdeményezni a férfiak, csak nem vetted észre.
Legyél nyitottabb! Mosolyogj, légy vidám és viccelődj, beszélgess a pasikkal. Ha valakivel beszélgetsz érdeklődj is felőle, kérdezz tőle valamit.
Szerintem a hozzáállásoddal, kisugárzásoddal van probléma.
De ezeken lehet változtatni.
Gondolom neked fontosak a belső értékek is. Lehet azért nem volt eddig barátod mert neked nem jó akárki.
Talán próbálkozhatnál társkereső oldalakon is ott kiismerheted a pasikat a beszélgetésekből.
De nem is feltétlenül úgy kell hozzáállni a dolgokhoz, hogy az lesz a férjed, akivel összejössz. Én pl. sokszor tudom, hogy "na vele max pár hónapig leszünk együtt" de akkor pont arra van szükségem szóval én belevágok.
Nem azt mondom, hogy ez jó de kicsit lehetnél lazább.
Tegyük fel, hogy tényleg ronda vagyok és akkor mi lenne?
Olyan ronda emberek vannak, hogy ihaj mégis boldog kapcsolatban élnek... szóval nem csak ez számít. Igen, fontos az első benyomás de azért nem ez az egyedüli ami meghatároz. Talán tényleg nem vagyok szép és ahhoz mérten meg magasak az igényeim.
Viszont még se ronda, se szép pasit nem érdekeltem soha... ilyen ember meg egész egyszerűen nincs.
Nagyon szomorú vagyok, hogy így fogok megöregedni és már most vénlány vagyok. (Azért lássuk már be ez nem normális hogy 21 évesen még nem volt senkim sem!)
Barátaim tényleg nem nagyon vannak, 3-4 ember, azok is lányok. Valahogy sosem voltak fiú haverjaim mert otthon nem láttam ilyen példát (elvált szülők...)
Talán lehetnék oldottabb, igen... de nem is tudom hol lehetne ismerkedni, nem járok sehova. De hova menjek egyedül???
Neten már próbáltam de valahogy ott sem akar összejönni. Beszélgetek srácokkal aztán szépen lassan lekopnak.
Úgy érzem a belsőmmel van valami baj... és ettől lesz a kisugárzásom olyan amilyen.
Kedves első, Te meg nyugodtan írj nekem privi email-t, kíváncsi vagyok :)





"A külső megfog, a belső megtart."
Ez hihetetlenül igaz. És ezt magam is tapasztaltam.
Próbáld egy kicsit rendezni a külsőd, nem nagy változásra gondolok.
Viszont magabiztosnak kell lenned. Kell lenned egy kisugárzásodnak, hogy te vagy itt a legjobb, legszebb, legtutibb csaj, még ha ez éppen nem is igaz, de neked mindig így kell hozzáállnod.
Nekem se volt sok barátnőm. Mert görcsösen akartam szerezni egyet. Ezt nem szabad:"nekem akkor is kell egy pasi!". Ne úgy állj hozzájuk, hogy vele bármi is lesz.
Egyszer kaptam még egy tanácsot: ne én örüljek neki, ha egy lány hajlandó járni velem, hanem ez neki legyen "kitüntetés", hogy járhat velem. Akkor még nem értettem, marhára önbizalom hiányos voltam, de szerencsére megváltoztam. Most már nem akarok görcsösen barátnőt, és tudod, így sokkal boldogabb vagyok, annak ellenére, hogy egyedülálló vagyok.
Remélem keveset tudtam segíteni.
18/F





Szia
én is hasonló eset vagyok... az ilyen fórumokon milliószor leírják hogy legyen önbizalmad, hidd el hogy képes vagy rá, meg tudod csinálni... stb,, ezeket az ember elolvassa és általában nem történik semmi.. hiába a válaszolók segítőkészsége,, nem tudja átérezni aki nem éli meg ezt a dolgot.
Szerintem csak egy radikális változás segíthet ,, egy kis személyes forradalom :),, ehhez nagy bátorság kell és hit. Egyik napról a másikra életmódot kell váltani. Aktívabbnak kell lenni, új frizura, szemüveg helyett kontaktlencse, azokkal is barátkozni akikkel eddig el se tudtad képzelni.. ilyenek. Hirtelen bele kell vágni mert különben ugyanott marad az ember ahol volt. Ha szerinted tudnék segíteni akkor írj priv.
üdv
20/F
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!