Ha valaki már érzett így és sikerült megoldásra találnia elmondaná, hogy tette vagy ha esetleg az írásomból rájönne is kiváló lenne?

Mai napig is ott van bennem valamiféle vágy másra. Nem vonz, nem vágyom arra az életre ami a társadalomban megszokott. Próbáltam, de egyszerűen nem vágyom barátnőre, családra, a normális életre, majd akarnék családot, mert azért ez benne van minden emberben, de mégis valami másra is vágyok, már fiatalabb koromban, 15 évesen, se akartam beletörödni, hogy csak ennyi lenne az élet, puszta evolúció által hajtott fajfenntartás valami többet is akarok tőle, de nem tudom megfogni mi lehet ez. Akkor még mondtam magamnak, hogy fiatalkori badarság, elmúlik, jön majd a szerelem s akkor majd más lesz, de nem úgy lett, egyszerűen egy kihívás, küzdelem vagy kaland nagyobb vágyat ébreszt bennem mint az, hogy szeretkezek egy nővel, több életet érzek magamban mikor szenvednem kell egy edzés utolsó 500 méterén vagy egy mikor motoron élesen bedőlök kanyarba és az adrenalin előjön . Megvan mindenem, szerető család, sikeres élet, jó barátok és mégis olyan mintha nem lenne semmi, nem hálátlannak akarok tűnni, hálás vagyok, hogy mindez megadatott, de valamiért beletörödni se tudok, hogy ennyi lenne az élet. Nem tudom megfogni azt amire vágyok, mert nem tudom mi az és ez kelt bennem egy zavaró érzést amit nem tudok mihez hasonlítani. Most egy érdekes gondoltatot vázolok fel, régebb kétféle ember létezett, aki kalandozott, felfedezte a világot, lényeg nem a megszokott életet csinálta és aki családot alapított, rendezte földjeit stb. Szerintetek ezt a mai világba, hogy lehet elérni az első variánst? Puszta utazással? Vagy mi által? Imádom a változást és soha semmise jó úgy ahogy van nekem sajnos, nem szeretem ezt a tulajdonságom, de megtagadni se tudom magam, barátokat is megfigyelhetően 4-5 évente cserélem. Az akaratom a legfontosabb számomra, mindennél, az életemnél és szeretteimnél is, ismét sajnos, sokszor jó ez az elszántság és ami velejár, hogy elérek bármit amit akarok, de vannak hátulütői is. Imádom a zsúfolt, óriási közösségeket, nem szeretem a kicsiket, viszont a magányt megintcsak szeretem. Meghalnék örömmel azért amiben hiszek meg a családomért is néha vágyok is erre, hogy valami nemes módon legyen vége ne pedig egy nap legyengülten, megfáradtan és szomorúan haljak meg. Ha tudnál segíteni, hogy miképp kaphatom meg amit akarok akkor kérlek oszd meg.