Honnan tudjam, mit akarok?

gondold el milyen erősségeid vannak? Miben vagy te más mint a többiek? Ez lehet bármi tényleg bármi :)

Mik az erdeklődési területeid (pl miket nézel google-n gyakran milyen témában olvasol híreket, milyen könyveket szerestz milyen témában veszed le szívessen a polcról le a könyvet)

Probáld összehangolni a dolgokat

És ne kérdezz meg senkit. Mert más azt fogja mondani és tanácsolni amit ő szeretne csak nem tudott megvalósitani, vagy a saját képességeit, erőséegeit ismereteit, tapasztalatait fogja nézni

Ugyh kizárolag magadra hagyatkozz

:D

utolsó válaszadó, azért más mód is, ne legyél merev

Meg kell tanulni saját magára hallgatni de hosszútávon nem kifizetődő ha olyan megoldást keres vagy talál h mindenkit otthagy ha a helyzet ugy adja, inkább meg kell tanulni kezelni a helyzetet. A külvilág zaját kell lecsendesiteni a belső hangokat pedig megerősiteni

utolso: nem azt írtam hogy csak ez az egy mód létezik de szerintem ez egy hatásos módszer. Én azzal hogy "a külső hangokat csendesítsd le a belsőt meg erősítsd fel" nem tudtam volna mit kezdeni mert számomra megfoghatatlan, gyakorlatiatlan levegőduma.

Amúgy írtam én egy szóval is hogy minden helyzetben ez a teendő? Amit ajánlottam azt fiatal felnőttkorban EGYSZER érdemes megtenni hogy az ember megtanuljon saját magára hallgatni, magáért felelni mindenféle bezavarás nélkül, és azért 3-6 hónapig mert ezalatt az időtáv alatt általában előfordul elég sok olyan helyzet amiben hasznos csak magára figyelnie, megtapasztalnia hogy senki másra nem hallgat csak magára, ebből megszületik az önállóság, felelősség magáért stb. Saját tapasztalatomról beszélek, nekem ez volt a legfontosabb felnövési szakasz anno, és ekkor találtam meg a saját belső hangomat.

Azért elég nehéz és talán haszontalan dolog is megszakítani a kapcsolatot a barátaiddal, több okból is.

1, Az ember társas lény, szerintem ezt nem kell magyaráznom.

2, A körülöttünk lévő emberek is formálnak minket, tapasztalatot adnak, segítséget nyújtanak, vagy éppen pont ők lesznek azok, akik rávezetnek minket az utunkra. Nekem van egy nagyon jó barátnőm, ő nagyon sokat formált engem, pozitív irányba. Az együtt töltött 4 év alatt egyszer nem volt olyan gondolatom, hogy "bárcsak ne tette volna ezt velem". Volt viszont egy pasim, akire ha gondolok sem tudom ezt gondolni, mert ő segített rájönni arra, milyen tulajdonságokat nem tudok elviselni és milyen jelekből látom meg, hogy valaki manipulál. A rossz tapasztalat ugyanúgy tapasztalat.

3, A barátoknak nem igazán szokott jól esni ez. Persze megbeszélheted velük, hogy "figyelj, a magam útját akarom járni, ezért most inkább hagyjuk egymást", meg mondhatod anyukádnak, hogy "most fél évre eltűnök, ne keress" vagy hasonlók, de kevés ember tud ehhez úgy hozzáállni, hogy ne legyen belőle balhé. És szerintem egy kicsit azért jogosan.

Nekem ez elég drasztikusnak tűnik, persze van, akinél beválik, hiszen nálad is bevált, de nem kis felelősség csak egyedül boldogulni a világban. Ami amúgy marha jó tapasztalatot ad, de megterhelő nagyon.