Ha már olyan tudatszinten vagyok hogy már nem is vágyom barátnőre, akkor már közeleg a tökéletesség állapota?

Bocsi, de nem a finom zserbó/rakott krumpli/csendes farkaskutya vagy? :D

De amúgy a kérdésed alapján még nem tűnik a tökéletesség állapotának, mert nagyon lekezelően írsz a nőkről.

Egyébként én MGTOW-nak tartom magam (1. szinten), de attól még lehet szeretni a nőket. Nálam annyi a lényeg, hogy megvan a felismerés, hogy az emberek nem monogámok (a férfiak nagyrészt poligámok, a nők meg nagyrészt hipergámok) így egy kapcsolatnak az a lényege, hogy amíg tart, és megvan a szerelme, addig élvezni kell, aztán ha egyszer vége, mert jön egy harmadik fél, vagy ellaposodik teljesen, akkor ez van el kell fogadni majd lesz másik. És amíg nincs, addig tudni kell nő nélkül is élvezni az életet, vagy nem szabad, hogy a nőzésért tegyen mindent az ember. Hobbik kockulás, haverok, teljesen le tudnak kötni, ha meg kanos vagyok, akkor ott a pornó, meg a saját kezem, ami már (sajnos vagy nem sajnos) intenzívebb érzést ad, mint a puncinak a szorítása.

És ugyan nem vetem meg a nőzést, de át kell látni a dolgokat tudatosan, és ezáltal nem belemenni semmi olyanba, hogy házasság, meg közös lakáshitel, meg bármi olyan, ami a szétválásnál nem lehet rövid úton intézni. Ennek a határa nálam mondjuk egy közös albérlet, aminél ha beüt a krach, akkor fel lehet mondani, és visszaköltözni otthonra.

Na meg ami szintem a MGTOW része, és magaménak érzek, hogy csak annyit keressek, amennyi saját magamnak elég, nem kell nekem nagy lakás, még autó sem, meg nagyutazások, cserébe viszont több szabadidőm, és nyugalmam legyen. És ha egy nőnek ez nem tetszik, hogy nem török nagy karrierre, akkor nem is egymást kerestük, nincs miről beszélni.

Szóval én így vagyok a dolgokkal, ez már szerintem mondható közel tökéletesnek. És ami a fontos, hogy nem gyűlölni kell a nőket, igen is szerethetőek, csak képbe kell lenni, ennyi a lényeg.

Tökéletes micsoda?

Az nem mindegy.