Mi a véleményetek a médiáról?

> Mi a véleményetek a médiáról?

A média elég tág gyűjtőfogalom, nem csak a tévé, de a rádió, újság, vagy az internet is ide tartozik. Vannak igényes és kevésbé igényes médiumok.

> Manapság a tv-ben okádék valóság show-k, ivás, bulizás, butítás megy.

Már amelyiken. Például az Eurosporton, a Viasat History-n, az M6-on, a BBC-n, vagy a Pax TV-n nem.

Persze a képlet egyszerű. Minél inkább hozzászoktatod a nézőt az igényesség hiányához, annál kevésbé lesznek ilyen elvárásai. Így viszont sokkal nehezebb mellényúlni, elrontani bármit is, mert akármilyen gagyi is lesz valami, fogják nézni.

> Milyen hatással van ez a fiatal generációra?

Változó. Aki arra hajlamos, az nézni fogja. Sokan viszont pont ezért fordulnak el a hagyományos médiától, és cserélik le azt a netre. Ennek is van persze kevésbé igényes, és igényes módja.

> Hatással van az idősebb korosztályra is?

40 éves vagyok, a korombeliek jó része egyáltalán nem néz tévét. Híreket a neten olvas, maga választja meg, hogy milyen filmeket néz meg, minek olvas utána, miről hallgat meg egy előadást, műsort. Persze itt is lehet igényes és kevésbé igényes módon tenni mindezt. Van, aki macskás videókat néz, van, aki órákon át félmondatos közhelyeket oszt meg a Facebookon, és van, aki mondjuk meghallgat egy kvantumfizikáról szóló előadást, vagy egy politikai elemzős vitaműsort, vagy egy előadást a Anjou-ház történetéről.

> A hollywoodi filmekről mi a véleményetek? Minden hollywoodi produkció rossz?

Nem. Hollywood elég nagy. Nyilván kielégít tömegigényeket is, de helyet kapnak az elgondolkodtató, mély tanulságokat magukban hordozó filmek is. Ez utóbbiból vannak azért szép számmal. De sokszor a kettő találkozik is, sokszor egy-egy film egyszerre lehet mély üzenetet hordozó és populáris is egyszerre.

Bár mostanában az igazi minőséget kezdik átvenni a sorozatok.

> Amikor a gyerek jó jegyekkel ki jön az iskolából, megtalálja a helyét az életben, mit számít mit visz be a "lelkébe"?

Egy idősebb gyerek ha jó nevelést kapott, akkor képes különbséget tenni jó és rossz, minőségi és gagyi között. Ilyen szempontból sokszor nehezebben vezethető meg, mint egy felnőtt, aki megszokta, hogy az esti szórakozás az, ha bekapcsolja a tévét.

~ ~ ~

Az intelligens ember kíváncsi és analizál, elemez. Egy intelligens ember meg fogja találni azt a témakört, amiben el akar mélyedni, meg fogja találni azt a forrást, amiből tanulhat, és ez a javát fogja szolgálni. Aki nem annyira intelligens, azt meg média ide vagy oda, úgyis meg fogják vezetni, el fogják neki adni a gagyit minőségként, el fognak adni neki gondolatmorzsákat, eszméket, mémeket, amelyek nem a sajátjai.

Régen sem volt ez máshogy. Mikor még csak könyvek voltak, akkor is volt ponyva.

~ ~ ~

> Annak idején ki számított műveltnek, amikor majdnem mindenki olvasott volt?

Az olvasás lassú folyamat. Nem véletlenül vált a nemesség erényévé, ha valaki olvasott volt, mert az azt jelentette, hogy olyan az anyagi helyzete, hogy van ideje olvasni. A világ változik. Egyrészt gyorsabban élünk, a felgyorsult életritmusunk mellett a könyv olvasása túl lassú, túl ingerszegény. Igen, ennek megvannak az árnyoldalai is vastagon, de azért vannak előnyei is, például egy politikai vitaműsort mosogatás közben is meg tudok hallgatni. Ennyi idő alatt könyvből jóval kevesebb információt tudnék magamhoz venni.

Régen azért jóval kevesebb olvasott ember volt. Egy mai ember átlagban sokkal többet tud a világról, köszönhetően a kötelező iskolai oktatásnak és jórészt a médiának. Persze ez kétélű fegyver, hiszen a média megfelelő manipulálásával egy módosított, nem valós, fals világképet is ki lehet alakítani az emberekben, amikből fals értékrend, fals döntések fognak következni. És a média bizonyos szereplői ezt szépen ki is használják.

A világ más szempontból is megváltozott. Régen ha valamit nem tudtál, akkor fel kellett ütni a lexikont. Ha abban sem találtál releváns információt, akkor beülhettél a könyvtárba. Ma minden információ, az alapinformációktól a komplexebb tudásig, szinte teljes egészében elérhető az interneten, egy a zsebedben hordott eszközön –

mobiltelefonon – keresztül kvázi akárhonnan elérheted. Nem tudom fejből, hogy melyik évben volt a nikápolyi csata. De ha adsz fél percet, akkor napra pontosan megmondom, meg azt is, hogy kik harcoltak, mekkora volt az összecsapó felek nagysága, hányan haltak meg, stb… Mára a lexikális tudásnak nincs akkora jelentősége.

Sokkal fontosabb lenne, hogy ne lexikális tudást adjunk át, hanem készségeket, képességeket fejlesszünk, megtanítsuk a következő nemzedéket a logikus, analitikus, szintetikus gondolkodásra, az együttműködésre, alkalmazkodásra. Ehhez képest még mind a mai napig ha azt mondom, hogy nem tudom, mikor volt a mohácsi csata, akkor a reakció valami lesajnálás, hogy ez ugye általános iskolai anyag, az alapműveltség része. Ha viszont nem tudom, hogy hogyan kell kamatos kamatot számolni, vagy megoldani egy kétismeretlenes egyenletrendszert, akkor nem igazán mondja senki, hogy „de hát ez általános iskolai anyag, az alapműveltség része”. Sőt még büszkén ki is jelenthetem, hogy mindig is hülye voltam matekból. Ebből azért látszik, hogy egy igencsak átmeneti korban vagyunk. A lexikális tudás már nem annyira fontos, mégis azzal azonosítjuk a műveltséget. A reál jellegű tudás sokkal fontosabbá vált, mégis kivételes csodabogárnak tekintjük azt, aki 40 évesen is fel tudja írni egy számtani sorozat összegképletét, nem azért, mert bemagolta, hanem mert érti, hogy miért az a képlet, ami, és bármikor össze tudja rakni fejben, némi logikus gondolkodással.