Mi tévő legyek?

Milyen suliba jártál és mi miatt dobtak ki?

Nincsen semmi baj, csak agyoncsapott a sok rossz élmény. De nézd a dolgok napos oldalát: van szakmád, mehetsz tanulni, akár más szakmát is, fiatal vagy, minden belefér még. Abszolút átérzem a helyzeted, nekem is volt ilyen törés, igaz, kicsit később, 22 éves korom körül, mikor azt hittem, vége mindennek, nem lesz belőlem semmi.

Ez nem így van. Az a nyomasztó ilyenkor leginkább, hogy nincsenek a terveid világosan meg előtted, úgyhogy szánj egy kis időt arra, hogy rendberakd a dolgokat fejben. Legyen A, B és akár C terved (vagy több).

Mit szeretnél? Tanulni vagy dolgoznál? Van, aki támogat, míg nincs munkád? Gondold át, mivel próbálkoznál először, másodjára, stb.

Az, hogy nem vesznek fel, mert 19 évesen azt várják, hogy tíz év tapasztalatod legyen, nagyon általános, sokan járnak ebben a cipőben.

Sokat ront az ember önérzetén a semmit nem tevés, úgyhogy határozz el valamit, lehet akár rövidtávú is, pl tanfolyam. Legyen valami cél, mikor felkelsz, így eltűnnek a kétségbeejtő gondolataid, és tisztán tudsz tervezni.

Ha írsz pár dolgot még, akkor szívesen segítek tovább.

Nem írtál semmi konkrétumot a panaszon kívül. Igazából semmi olyan nem történt veled ami miatt öngyilkosnak kéne lenned, de ha már ennyitől bedobod a törölközőt akkor valóban nem lesz nagy jövőd.

A suliból is biztos okkal rúgtak ki, nem nevetséges dolgok miatt.

Tanulnod kéne és célokat kitűzni, nem másokat hibáztatni az életed miatt.

Elsősorban találj munkát, 19 vagy, van két kezed és két lábad. Én sem a szakmámban helyezkedtem el suli után, mert pályakezdő nem kellett, és ugyanígy járt még 20 másik osztálytársam akikkel szállítmányozó szakon végeztünk. Pedig nyelvvizsgánk is volt.

Mégsem a kötelet kezdtük el fonni meg sírni-ríni, hanem fogtuk magunkat és kerestünk munkát, elmentünk főiskolára, ilyesmi.

35N