Gyáva vagyok és hazug, mit tegyek?

Szia! Nekem is gondjaim voltak az őszinteséggel, mert függtem nagyon más emberektől, a tetszésüket kerestem, és így féltem tőlük, mit fognak reagálni, mit fognak gondolni rólam, ha ezt vagy azt elmondom vagy megtudják. Nagyon gátlásos voltam és ebből fakadóan sokszor nem voltam őszinte.

Nekem Isten segített. Amikor Hozzá fordultam segítségért, mert a lelkiismeretem már nem tudta tovább hordozni a bűntudatot (nemcsak emiatt, sok más dolog is volt), és megértettem, hogy Ő mennyire szeret engem, személyesen engem, akkor elkezdtem az Ő tetszését keresni, Őbenne bízni, arra figyelni, hogy Ő mit gondol erről vagy arról vagy éppen rólam, és már nem befolyásolt annyira, hogy mások mit fognak szólni ehhez vagy ahhoz, így szabadságom volt és van arra, hogy őszinte legyek, azt mondjam, ami a valóság, mert ha azt teszem és mondom, ami Isten előtt helyes, akkor jó lelkiismeretem van, és tudom, hogy Istennek tetsző dolgot teszek, és ez az, ami erőt ad az őszinteséghez és ahhoz, hogy szembenézzek bárkivel, bárhogyan is reagáljon arra, amit mondok vagy teszek. Az őszinteség a másik ember fele való szeretetből is fakad, abból, hogy nem akarom becsapni őt, nem akarom félrevezetni őt, hiszen neki is ugyanúgy joga van az igazsághoz, mint nekem vagy bárki másnak, és ha hazudok, akkor őt is megfosztom az igazságtól, ami nagyon önző, mert az igazság nem szubjektív, vagy elmentem órára, vagy nem, más verzió nincs. Különben mindenki csak a saját maga alkotta álomvilágban élne (és sajnos sokan abban is élnek), mert az őszintétlenség következménye a valóság eltorzulása.

Hát nem tudom, segít-e ezek közül a gondolatok közül bármi, de ha gondolod, ha érdekel, írj nyugodtan rám akár privátban is.