Voltatok már úgy, hogy kiprovokálták belőletek a negatív éneteket, és csak ti lettetek a rosszak? Mindig a jót akartátok másnak de senki se értékelte?

Nálam suliban vannak folytonos viták arról, hogy már megint mit csináltam és, hogy megint minek hisztizek...Mindig úgy kezdődik, hogy valami apróságon amit éppen csináltam vagy mondtam fenn akadnak az osztálytársaim, ilyenkor azokat a szavakat amiket mondtam és amin fenn akadtak azokat általában teljesen másképp adják elő nekem, az elején még mondom nekik, hogy jó inkább hagyjuk, teljesen mást mondtam, de mindegy...nem érdekel. Aztán feljönnek avval, hogy milyen bunkón viselkedek most is, hogy én vagyok ezen fennakadva, hogy mindig ők mit mondanak és, hogy ezen ne hisztizzek már. Az a hisztizés amiről ők beszélnek az csak az, hogy én befordulok a padba, és azon töprengek, hogy már megint mit csináltam? Mivel tehetném jóvá, mert nem akarok folytonos vitákat? Ekkor azt hiszik, hogy még én sértődtem meg, mert hát mivel ugye megint én kezdtem a vitát, ezért én ne legyek megsértődve. Igazából tudom, hogy ők is ugyanúgy hibásak mint én, mivel én meg minek hagyom magam, hogy evvel csesztethessenek. Szoktam nekik mondani, hogy ,,Egyszer néznétek végre magatokba, hogy ti is ugyanúgy hibásak vagytok, mint én..." Erre az a válasz, hogy Jajj, hagyd már ezt az egészet, te kezdted a vitát és kész... Szóval mindig én jövök ki sz.rul ezekből a vitákból. Suli után otthon az ilyenektől mindig sírhatnékom van, hogy már megint mi a baj velem meg, hogy semmi sem jön össze az életben...

Ennyi lenne a történetem. Amúgy egy 14 éves lány vagyok.