Miért megy el egyre jobban a kedvem egy időtöltéstől amit egy időben nagyon szerettem csinálni?

Egy időben nagyon szerettem utazgatni, és mivel magányos típus vagyok, nincs kit magammal vinnem, így egyedül csináltam. Dehát úgy is élveztem. Így országon belül, nagyjából a 100-150 km-es körzetemen belül meglátogattam bizonyos kisebb-nagyob városokat. Viszont az utóbbi hónapokban (érdekes hogy pont most, nyáron amikor az idő is a legjobb lenne hozzá), egyre inkább megy el ettől az egésztől a kedvem. Nem tesz már annyira boldoggá csak jóval ritkábban. Sokszor vagyok közben lehangolt, vagy érzem úgy hogy semmi értelme nem volt eljönni. Jóval nehezebben veszem már rá magam egy adott útra, előtte ezerszer végig gondolom hogy most akkor menjek-e vagy ne menjek. Furcsa nekem ez és nem is értem mi lehet az oka, hogy egy időben tök nagy életkedvvel csináltam, elég sok pénz el is ment rá igazából, most meg ehhez sincs már kedvem sokszor, de itthon dögleni se.

Lehet kezdek belebetegedni a magányba és azért?