Érdemes életvezetési tanácsadást kérnem?

Introvertált, az nem a legnagyobb gond, mert én is az vagyok, és meg sokan mások, de előnyünkre való, hogy alapvetően húzódzkodó természetünk miatt nem csinálunk olyan nagy orbitális hülyeséget, és tartózkodásunk miatt meggondoltabbak vagyunk.”

Na ez rám pont nem igaz, sajnos. :( Én a viszonylag könnyen megvezethető kategóriába tartozom (még egy dolog amit utálok magamban) és általában mindig utólag ébredek rá, hogy mekkora hülyeséget is csináltam. Emiatt sokszor sétáltam már bele csapdába. (Sok pénzem is bánta.) Az ilyenek még évek múltán is kísérteni szoktak és nem győzöm eleget szidni magamat miattuk. Ezért jutottam el mostanra odáig, hogy rohadtul nehezen bízok meg bárkiben vagy bármiben is, mert mindenben és mindenkiben az ellenségemet látom, aki nekem rosszat akar. (Sokévnyi rossz tapasztalat eredménye.)

„Nem tudnál keresni valakit, aki segítene kilábalni ebből az egész alkoholista betegségből?”

Sajnos nem, mivel se barátok, se család (amire támaszkodhatnék).

„De inkább keress segítséget. Próbáld meg a pozitív hozzáállást, nem ez a mindent rózsaszínban látok, hanem nem mindig a rosszat keresni mindenben.”

Próbáltam. Balszerencsémre mindig valamilyen haszonleső kutyaütőbe botlottam, aki elsősorban azt nézte, hogyan tud a legjobban megkopasztani. Én nem tudom mit jelent hogy az „élet szebbik oldala”. Nem tudom mit jelent egy másik embert „szeretni” (a családunkban sem volt jellemző ez a dolog). Az a nagy helyzet, hogy olyan kényszeredett helyzetben élek, hogy mások rabszolgája vagyok. Egy lúzerként élek, akibe mindenki beletörölheti a lábát (az önutálat miatt képtelen vagyok kiállni magamért). Az emiatt bennem felgyülemlett stresszt és feszültséget mindig magamba fojtom (és vhogy próbálom a piával feloldani).

Emiatt az életmód miatt már fizikai tünetek is jelentkeztek rajtam. Gyomor és bélfájdalmak, általános rossz közérzet, levertség folyamatosan kiújuló és vérző aranyér, gerinc és végtagfájdalmak, gyakori fejfájások stb. Így jár az ember, ha a mérgét saját maga ellen fordítja. De hát ez van.

Amúgy kedves 1-es válaszoló, kösz amiért megpróbáltál segíteni.

Megj.: Mielőtt bárki az önsajnálattal jönne, szólok hogy én már nagyon régen túl vagyok ezen az önsajnálat dolgon. Az önsajnálat és az önutálat között jelentős különbség van.

Az önsajnálat a figyelemfelhíváson alapul. A figyelem viszont az, amire én a legkevésbé vágyom. Legalábbis a való életben. Ha társaságban vagyok, akkor is igyekszem a legtávolabbi sarokba vonulni és úgy tenni, mintha nem is léteznék. A mások szánalma számomra a létező legnagyobb szégyen. Ez csak amolyan elkeseredett „segítségkérés” amit pont hogy nem itt kéne eszközölni, de hát ha már beszélgetni sem tudok senkivel, legalább itt kiadhatom magamból ezt a sok sz**ságot, ami bennem felgyülemlett.