Volt már veletek olyan, hogy úgy megszerettetek egy fát, mint ha a barátotok lett volna?
A kertben egy eperfa nagyon hozzám nőtt. Nem tudom pontosan leírni mit éreztem, de más volt, mint a többi fa, nagyon szerettem. Négy éves voltam, mikor egyik nap megláttam az udvarra ültetve. Kis facsemete volt, úgy nézett ki, mint egy bot... most 21 vagyok, a fa pedig óriási volt és terebélyes, mikor utoljára láttam. Mondhatni, együtt nőttünk fel. Nagyon szerettem leülni alá, néha meg is öleltem... lehettem bármilyen szomorú/ideges, az a fa mindig megnyugtatott.
Régóta nem voltam már otthon, ma viszont igen. Délután úgy döntöttem, meglátogatom a fát... de csak hűlt helyét találtam. Ez volt nagyjából fél hétkor, de én azóta megállás nélkül zokogok. Mi a fa sz van velem? Ez normális?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!