Mit kezdjek azzal, ha túl sok barátom van?

Nagyon furcsa és kellemetlen jelenségnek vagyok a részese jelenleg. Az van, hogy elegem van a barátaimból.

21 éves egyetemista vagyok. Sose volt sok barátom. Az általánosban, a gimiben, a hobbijaimat űzve (tánccsoport, fesztiválok), a szülővárosomban, most meg az egyetemen... Mindenhol volt 1-2 barátom, de azok a barátságok mélyek voltak. Mindegyikükhöz ragaszkodtam, és ezek a barátságok meg is maradtak a mai napig. De pont ezért ezek a különböző életterületekről és életszakaszokból származó barátságok most így megmaradva összeadódtak, és ez így már nagyon sok nekem. Hirtelen lett 8-10 közeli barátom. És szétszakadok köztük. Amúgy sem vagyok egy annyira szociális lény, de most hirtelen nem lett más programom, mint a barátaim. Mire az egyiknek tudok válaszolni Facebook-on (mert több olyan van ezek között, akik földrajzilag már távol vannak tőlem, így ritkán tudunk személyesen találkozni), addigra megint 2-3 írt, hogy miért nem válaszolok nekik. Mire 1-2 emberrel megejtek egy találkozót, addigra megint 3-4 keres, hogy rég nem látott, el vagyok tűnve, találkozzunk már. És úgy érzem, mást sem csinálok, csak a barátaimmal chatelek meg találkozgatok. Ha mindenkivel legalább kéthetente egyszer akarnék találkozni, akkor mást se csinálnék két hétig, csak kávézókban ülnék velük. Ráadásul ezek nagyrészt olyan emberek, akik nem ismerik egymást, szóval az egyszeri nagy összeülések sem annyira megoldhatók. Szó se róla, élvezem a velük töltött időt! Mindegyik különleges ember a számomra, mindegyiket nagyon szeretem. Nem érzem úgy, hogy akármelyikük is töltelékember lenne az életemben, vagy hogy tudnék szelektálni közülük. De ez így sok. Ráadásul most lett egy komoly párkapcsolatom, ami szintén időt és energiát igényel.

És már csak a személyiségemből kifolyóan is nagy igényem lenne az egyedül eltöltött időre. Amikor csak saját magammal foglalkozhatok. Festhetek, filmezhetek, sétálhatok, fotózhatok. Szeretek egyedül lenni. De úgy érzem, nem jut idő saját magamra. Elhanyagolom magamat, a saját hobbijaimat azért, mert minden időm a barátaimmal töltöm. Persze azt is nagyon szeretem, szó se róla! Csak szükségem lenne egy kis magányra is. A suli mellett ez pláne nehéz, mert amikor nem a barátaimmal vagyok, akkor tanulok, dolgozok.

Úgy érzem, hogy nem akarok most találkozni senkivel, a páromat kivéve. Kell egy kis idő magamra is, egyedül. De közben meg furdal is a lelkiismeret, ha lepattintom a barátaimat, meg elhanyagolom őket, mert szeretem őket! És tudom, hogy ha azt mondom nekik, hogy most egy kicsit egyedül akarok lenni, és kivonom magam a forgalomból, akkor aggódnak értem.

Önző lennék, hogy csak akkor akarok találkozni a barátaimmal, amikor én szeretnék? Próbálok mindegyikőjükkel foglalkozni, válaszolni nekik időben, rendszeresen találkozni velük, közös programokat szervezni.

Mit lehet egy ilyen sakk-matt helyzettel kezdeni? Senkit nem akarok elveszíteni, de közben a saját igényeimet hanyagolom el.