Van értelme az életnek boldogtalanul és magányosan?

A depresszió egyik vezető tünete amikor a jelenből kifolyólag azt hiszed hogy a jövőd is ugyanolyan lesz mint a jelened. De ez nem így van, ilyenkor gondolj visszafelé, ha visszatekintesz a múltba rá fogsz jönni, hogy ez nem így van.

Van értelme, a boldogtalanság az nem a boldogság hiánya, a boldogtalanság szenvedés, fájdalom, ami lehet tartós vagy állandósultnak tűnő állapot is.

Gyere rá arra, hogy az élet nem csak a párkapcsolatról szól, miért?! mert minden fontos dologban totálisan egyedül vagy, amikor beteg vagy Te vagy beteg, amikor műtenek csak Téged műtenek, amikor belül érzel valami jót, csak Te érzed. Nem arról beszélek, hogy nem oszthatod meg ezt valakivel, vagy éppen nem nyithatsz mások felé, mert de igen, arról beszélek, hogy az életedet nem teheted fel valakire és valakitől nem várhatod követelve hogy boldoggá tegyen. Hogyan?! mégis honnan ez a követelőző vád? másnak kell Téged boldoggá tennie? a legtöbb rohadt párkapcsolati gond is ebből jön: "tegyél boldoggá, nem teszel boldoggá" a másikat tulajdonnak tartjuk, nélkülünk már egy rohad másodperc öröme sem lehet a másiknak.... de az élet nem ilyen, van aki 30 évesen jön erre rá és van aki 85 évesen sem.

tudod a belső béke első jele, hogy jól vagy magaddal, dolgozz ezen, amikor otthon síri csendben kibírsz egy vagy több napot, anélkül hogy szólnál bárkihez is, amikor nem vagy párkapcsolatfüggő, amikor egyedül mersz és bírsz utazni, amiben megismered önmagadat, és mersz nyitni az emberek felé, nem a befelé fordulásról beszélek, hanem annak elfogadásáról hogy egyedül születsz erre a világra és bármennyis fájó is elfogadni egyedül is halsz meg, legyen bármennyi életszövetségesed.