Akkor én most r***nc vagyok?

Elég fura, hogy így kezdted az életed, de ha azóta megváltoztál, akkor még nincs veszve semmi.

Csak vigyázz magadra ezentúl.

Nekem volt egy csajom, akiről 3 hónap járás után derültek ki hasonlók a múltjáról. Mondok ok, megváltozott. Aha persze... Van esély a változásra, csak nem vágom, hogy miért kell így viselkedni. Azóta a karmába hiszek.

[link]

> Köszönöm annak, aki elolvassa, és nem ítél el!

Nem elítélünk, hanem megítélünk. Nem magunktól, hiszen te kértél meg erre minket, hogy az általad leírtak alapján írjuk le a véleményünket.

Az állatvilágban egy hímnek és egy nősténynek eltérőek a szaporodási stratégiái. Egy nősténynek egyszerre csak egy hímtől lehet utóda, pont ezért az ő stratégiája az, hogy a lehető legalkalmasabb hímmel létesítsen aktust, nem az első arra tévedő hímmel. A hím stratégiája más, neki egyszerre több nősténytől is lehet utóda, ami miatt neki az a célszerű, ha minél több nősténnyel létesít aktust. És bár nem vagyunk állatok, a szex célja már nem feltétlenül a szaporodást, intelligensek is lettünk, de ezek az ösztönök nem szűnnek meg néhány tízezer év alatt. Pont ezért van az, hogy ha egy férfi minél több nővel fekszik le, az a többi férfi szemében dicső dolog. Míg ha egy nő minél több férfivel fekszik le, az nem igazán dicséretre méltó, mert valami olyasmi húzódik meg a háttérben, hogy az a nő nem tartja magát elég értékesnek ahhoz, hogy megválogassa a partnereit.

Benned ez az ösztön valahogy nem működik. A társadalmi szokások, a nevelés sem működik. Gondolom neked sem azt tanították, hogy „persze, nyugodtan feküdj le bárkivel, aki perpillanat éppen szimpatikus”. Felrúgtad a társadalmi konvenciókat, semmibe vetted a baráti kapcsolat bizonyos tabuit – barát/barátnő párjával nem kezdünk ki –, a kérdés, hogy akkor mi az, ami benned munkálkodik? Pusztán a pillanatnyi örömök hajszolása? Az a gond, hogy nem gondolkodtál, hogy a tetteidnek milyen következménye lesz, vagy lehet. Nem hogy másokat esetleg hogy fog érinteni a dolog – mondjuk barátnődet, ha lefekszel a pasijával –, de még csak azt sem mérlegelted, hogy a saját jövőbeli énedet hova sodorhatja mindez.

Nem tudom, de számomra ez egy erős értékrendi, világképbeli deficitet jelez. Lehet, hogy most egy hosszabb párkapcsolatban vagy, de nem biztos, hogy ez azt jelenti, hogy bármi is változott volna. Írták, hogy a vér nem válik vízzé. Én azért azt gondolom, hogy az ember képes a hibáinak az észrevételére, belátására, és javítására, de azt is gondolom, hogy ez nem egyik évről a másikra történik meg.

A kérdés, hogy te valóban végiggondoltad-e a történteket, megtaláltad-e a hibák valódi okát? Csak mert jelenleg is fogalmazol itt-ott úgy, mintha ez az egész nem történt volna meg teljesen. Pl. azt írod: „ott megtörtént aminek meg kellett”. Nem. Nem kellett megtörténnie semminek. Sem természeti törvény, sem jogszabály nem kötelezett erre. Nem *kellett* megtörténni semminek. Ez nem tőled független történés volt, hanem javarészt a te döntésed, és dönthettél volna máshogy is. Sőt inkább a te felelősséged az, ami történt, mint a fiúé, hiszen a férfiak ösztönösen könnyebben belemennek egy ilyen helyzetben. Itt neked kellett volna megálljt parancsolnod.

Az sem hangzik jól, hogy „de ki kellett írjam magamból, anomimként könnyebb. Ezeket szégyellem és rosszul esik visszagondolni, de már visszacsinálhatatlan”.

Rosszul esik visszagondolni. De vissza kell rá gondolnod, elemezned kell az okokat, hogy változni tudj. Mert bár valóban visszacsinálhatatlan, de a tanulságokat leszűrve a jövőre nézve elkerülhetővé válik. De te félsz ezzel szembenézni, inkább akarod a problémát elhessegetni, könnyíteni magadon azzal, hogy elmondod, ahelyett, hogy rágódnál rajta.

És hogy miért fontos, hogy rágódj rajta? Mert ha nem teszed, könnyen kerülhetsz olyan helyzetbe, hogy ugyanazokat a hibákat követed el. Mondjuk a nyáron megismerkedsz egy vonzó férfival, és ha nem tudod magadban szétválasztani, hogy nem kell lefeküdni valakivel, csak azért, mert vonzó, akkor el fogod rontani a jelenlegi párkapcsolatodat. Aztán futsz még pár ilyen kört, közben lassan senkiben nem bízol, leginkább magadban nem, képtelen leszel egy normálisan működő párkapcsolatban is a kapcsolatra félelem nélkül nézni.

Hát igen az :D

A vér nem válik vizzé :D ha már 13-14 évesen több f***t fogtál mint más ajtókilincset akkkor ez nem fog változni :D