Önbizalom növelése optimista fejjel, hogyan?

Az önbizalom nem más, mint hit abban, hogy amit megtenni készülsz, azt sikerül is megtenned. Mi kell ehhez? Tapasztalat. Ha soha életedben nem tartottál előadást nagyobb közönség előtt, akkor joggal lesz kétséged, hogy meg tudod-e tenni ezt, vagy sem. Ha viszont már tartottál néhányat, akkor könnyebben hiszed el, hogy akkor ez is sikerülni fog. Ha ezer előadást tartottál, akkor meg biztos vagy benne, hogy ezzel sem lesz gond.

Az önbizalom alapja az, hogy már megmérettettél, és értél el sikereket. Persze ehhez kitartás kell, folytatni akkor is valamit, ha kudarcok értek. De leginkább azt kell elsajátítani, hogy az ember képes legyen elcsendesíteni, kordában tartani, megzabolázni az érzelmeit. Mindig az értelmes gondolatokat kell az érzelmek fölé helyezni, nem szabad, hogy az érzelmek vegyék át az irányítást. (Úgy általában az élet minden területére igaz ez.) Ha ez egyszer sikerül, másodjára már könnyebben fog menni, idővel azok az érzelmek, amik nem visznek előre, hanem gátolnak, egyre halkabban fognak jelentkezni benned.

Koncentrálj arra, hogy mi az amit mondani akarsz, az miről szól, miért jó ezt megosztani másokkal. Gyakorolj esetleg tükör előtt, hangosan. Legyen a tudásod biztos. Ha úgy érzed, hogy „legszívesebben kirohannál a teremből”, mindig vegye át a racionális éned ennek az érzésnek az elemzését, tedd mérlegre, hogy ez mennyiben vinne téged előre, milyen haszna lenne – kvázi semmilyen, maximum előbb túl lennél a nehéz helyzeten –, és milyen hátránya lenne. Ez utóbbiból már sokkal több van. Ha jól mérlegeled a dolgot, racionálisan az fog kijönni, hogy ezzel sokkal többet veszítenél, sokkal több hátrányod származna belőle. Ergo kéretik a benned megszülető „rohanj ki a teremből” érzésnek kussban maradnia, leülnie addig, amíg te szerepelsz.

Amúgy akármilyen gyakorlott és önbizalomteljes valaki, ezek az érzések teljesen nem fognak megszűnni, én 18 éves néptáncos múlttal, heti egy fellépés után is éreztem minden fellépés előtt egy csipetnyi lámpalázat. De nem nagyon érdekelt. Volt, hogy valamibe belesültem a színpadon, de azt is tudtam, hogy volt már ilyen, és nem dőlt össze a világ. Ha az ember nem esik kétségbe, minden ilyen helyzetet fel lehet oldani, át lehet hidalni. Nem jut eszedbe valami? Ne blokkolj le, hanem mond ki, hogy nem jut eszedbe. Közben is lesz időd gondolkodni. Mondjuk: „Az égésnek három feltétele van: éghető anyag, oxigén, és… A harmadik most így lányos zavaromban nem jut eszembe, pedig higgye el tanár úr / tanárnő, hogy otthon még tudtam. Bizonyára elraboltak az UFO-k és törölték az agyamból ezt az információt. Ja igen! Megvan, a megfelelő hőmérséklet. Na akkor mégsem az UFO-k voltak.”. Ha valami nagyon nevetségeset találtál mondani valami nyelvbotlás miatt, abból is gyártsál poént, tegyél rá még egy lapáttal. Ha véletlenül azt találtad mondani, hogy a leveli béka – a kétéltűek helyett – a kétszikűek osztályába tartozik, akkor tegyél még rá egy lapáttal: „Kétszikű?! Hát persze, a leveli békák általában májusban virágoznak, a beporzást a gólyák végzik.”, majd javítsd a hibádat, hogy természetesen kétéltűt akartál mondani.