Miért vagyok ilyen szomorú?
Az eset a következő: Ma amúgy a nap tök király volt, élveztem nagyon, de este hallgattam a zenét, beugrottak dolog, különös magamról belső kritikus önértékelések és egyszerre csak sírni kezdtem és nem tudtam visszafojtani és csak jöttek a kritikus gondolatok.
Leírok néhányat:
-pattanásos vagyok, bálba megyek jövőhéten és tiszta káosz leszek
-vastag a derekam
-nincsenek igaz barátaim, mert mindenkinek csak kellék vagyok
-félek, hogy nem vesznek fel a kívánt iskolába (jövőre 9.-es leszek)
-elfogok bukni a hétfői töri szóbelin ( egy hete tudtam meg, hogy 20 tételből szóbeli lesz :(( )
-kibeszél mindenki
stb.
Hogyan lehet ezeket megszüntetni? Vagy miért okoznak ezek ekkora fájdalmat?
14/l
válasza:A pattanások normálisak ebben a korban, másnak is volt, vannak rá ápolószerek, ha akarsz még kozmetikushoz is elmehetsz, eltünteti neked mindet.
Az nem baj ha vastag, változó korban vagy, idővel változni fog.
Igaz barátból nem kell több, elég egy. Akinek kellék vagy, azzal ne foglalkozz. Biztosan van valaki a környezetedben, akivel szorosabb barátságot tudnál kötni.
Ha félsz, az jó, mert ösztönöz a tanulásra, felkészültebb leszel. Használd ki és jó eredményeket fogsz elérni.
Honnan tudod, hogy elfogsz bukni? Ha későn is tudtad meg, hát egye fene. Készülsz rá annyit, amennyit tudsz, és azután lesz ami lesz. Ne legyen lelkiismeret furdalásod, ha megtetted azt ami tőled tellett. Fogj hozzá a tanulásnak.
Nincs olyan ember, akit ne beszélnének ki. Egyszerűen ne foglalkozz vele. Felesleges.
Túl sok elvárást támasztasz magaddal szemben. Lazíts egy kicsit rajta.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!