Mi van velem? (NEM kamu)

Van egy elvont, nem bizonyított elméletem, miszerint a lélek vagy a szellem, kinek hogy jobb, egy, a térnél magasabb kiterjedésű dimenzióban létezik. Mondanám, hogy az idő a 4. dimenzió, de teljesen erről sem vagyok meggyőződve, mégha sokan így is tartják. Na szóval ahogy a párhuzamos síkok végtelen sorozata alkotja a teret, úgy a párhuzamnos terek végtelen sorozata adja a tér időbeli mozgását. Ebben az az érdekes, hogy az élő szervezetek érzékelik a tér időbeli változását, de egyszerre mindig csak egy térben lehetnek jelen, a jelen pillanatban. A múltbeli tér állapotát a memória tárolhatja, de újra át nem élheti. (Mondjuk ennek ellentétére is írhatok példát, pl. a hipnózis során a szellemet visszavezetik egy tetszőleges térbe az időben, ahol a szellem a már megtörtént dolgokat újra frissen átélheti - ehhez inkább a pszichológusok/pszichiáterek tudnának hozzászólni).

Hogy még izgalmasabb legyen, folytatnám ott, hogy a fizikális világban nem igazán vagyunk képesek az időutazásra (aki már tud rá példát, az jelezze). A fizikai testben aktív szellem (a jelenre értem) mindig csak egy térben képes létezni egyszerre, miközben a múltat fel-feljegyzi az agy memóriájában. Ennek a 3D-2D hasonlata legyen mondjuk egy felülnézetes labirintusjáték, ahol a főhős benne van a labirintusban. Ő nem látja felülről, a síkban létezik, csak a falakat látja előtte, mögötte, jobbra meg balra. Ő csak sétál, próbálkozik, keresi a kiutat, közben memorizálja a már megtett utat - emlékszik rá melyik irány volt előzőleg zsákutca. Felőlem még Ariadné fonalát is használhatja. Viszont mi, vagy én, aki felülről látom a labirintust, hamar ki tudom matekozni, hogy merre is van a kijárat. Mert látom az egész labirintust. Ha pedig még irányítani is tudom ezt a főhőst, akkor könnyen kivezetem a labirintusból. Vissza a 4D-3D-re: Az élőszervezetek a főhősök, a labirintus a tér (3D) egy időpillanatban, a lélek/szellem pedig az, aki az összes párhuzamos teret látja minden időpillanatban "felülről", és szükség esetén segíségére lehet a térben rekedt élőlényeknek (megérzés, Dejavu, rossz előérzet, jó előérzet kinek hogy tetszik).

Kb. ez minden. Az, hogy ez az elmélet mennyire helytálló a valóságban, azt én nem tudom megmondani. Elgondolkodni el lehet akármin.