20 éves srác vagyok és még nem volt barátnőm, igaz barátom is csak 1. Ti hogy vagytok vele, mit gondoltok?

Lényegében nem sűrűn járok szórakozni szinte az elmúlt évek alatt nem vonzott az ivászat és a cigizés sem. Így nem iszom alkoholt és cigizni se cigizem. Tudtam így is szórakozni,de valahogy nem találtam olyan helyet, ahol ne itták volna az emberek részegségig magukat és ezért teljesen elment a kedvem tőle, már nem is járok.

Attól is elment, hogy a lányok többsége aki lement vagy részegre itta magát vagy hányásig vagy vadidegeneket szoptak vagy ocsmányul beszéltek. Szóval hagyjuk. Nem vagyok egy humoros srác, időnként persze az vagyok, ám amikor egy lánnyal ismerkedem mindig a komolyabb arcomat mutatom, és amikor beszélek egy lánnyal, akkor nem találom a szavakat. Vannak olyan lányok, akikkel meg simán tudok beszélgetni.

Most már szeretnék valami barátnőt, mert kellene egy lány, aki feléleszti bennem az a bizonyos lángot.

Más téma. Barátok(megjátszott barátok).

Egy barátom se volt, akivel sokáig összetartottunk volna. Eddig akikről azt hittem mellettem voltak, legszívesebben hátba döftek volna. A lényeg, hogy mindig akartam tudni, hogy a barátaimnak mondott személyek, hogy voltak meg minden. Ők meg le se tojtak, csak ha kellett valami, akkor szóltak, hívtak. Úgy nem volt egy igaz barát se mellettem. Vagy egy volt, csak ki költöztek külföldre a családjával. Ezek miatt a személyek miatt már nagyon nehezen bízom meg bárkiben is. Mégis nincs titkolni valóm. Annyi ember van, aki a saját álarca mögé bújik. Azt mondják az ember nem változik. Ez a mendemonda, csak részben igaz, arra, hogy az emberek mennyire értékelik a saját magukba vetett értékeket és a hitet. Értéket arra, hogy adjunk másnak szeretetet, megértést és megbocsátást a magunk hibáival szembe. És, hogy elnézőek legyünk(ne legyen kőből a szívünk) se magunkkal, se másokkal szemben. Hit arra, hogy higgyünk, abban amiért élünk és, amit teszünk magunkért és másokért is. 20 évesen úgy tartom, hogy egy családba kell gyermek. Egyrészt, azért, mert egy áldás és értelmet nyer az ember élete, akárhogy is nézzük. Egy gyermek sok mindenre megtanít egy felnőtt embert. Sokszor felnőtt fejjel úgy gondolja az ember, hogy csak ő taníthatja meg a gyermeket mindenre. Ez így igaz, csakhogy sokszor a gyermek is hozzánk tesz egy csomó jó dolgot vagy rossz dolgot(nevelés kérdése), amin sokszor elsiklunk. Le kell ülni és meghallgatni.

Az emberek változnak gondolkodás és felfogás szempontjából, ugyanis mindenkit formál a világ. valamely módon. Mégis azt mondom, hogy önmagunk fejlődése érdekében, mi vagyunk a felelősek és nem mások, sem a világ amiben élünk. Több dolgot hoztam fel. Mi az amit ti gondoltok.