Miért nem fogadják el a körülöttem lévő emberek, hogy plátói szerelmem van?

Sok bátorság kell ahhoz, hogy valaki erre az útra merjen lépni, hogy igazán szeretni merjen. Sokan annyira csak sablonbokban gondolkodnak, soha nem kezdik keresni önmagukat, a fényt, azt hiszik, annyi az élet, hogy x évesen egyetem, x évesen munkahely, x évesen házasság, x évesen gyerek, x évesen nyugdíj. Én soha nem bántam meg, hogy a nehezebb, de gyönyörűségesebb útra léptem, és elkezdtem keresni a saját igazságomat. Nekem is mindig a Szerelem volt a fő utam, és egyre csodálatosabb lett tőle az életem. Még az a plátói szerelmem is sokkal gazdagabbá tett, amiről csak később tudatosult bennem, hogy miféle érzés is volt. Szerintem mindenkinek megvan a mmaga útja, és nem érdemes győzködni azokat, akik máshogy látják a világot. Az jó, ha beszélsz nekik az érzéseidről, de ne várd, hogy visszaigazoljanak, hogy támogassanak. Nekem szerencsére sikerült megtalálnom azokat a forrásokat, ahonnan tudok meríteni, amikor szükségét érzem. Én pl. nagyon szeretem Biegelbauer Pált, Moojit, Pema Chödrönt, magyarok közül pedig őt: https://www.youtube.com/watch?v=9lIQ1n7U6p0.

Ez gyönyörű volt. 😊😊😊