Gyűlölöm az egyetemet?

Túlvagyok az ötödik vizsgaidőszakomon, majdnem minden vizsgám sikerült. Műszaki szakon vagyok, szóval elvileg nem „értéktelen papír” amit ad, de én sosem akartam erre a szakra jönni, csak a drága szüleim belémsúlykolták, hogy nekik „ez az álmuk”, meg hogy ez milyen jó lesz. Én buta meg hallgattam rájuk, és igen, tudom, hogy az én hibám mert én írtam be a jelentkezési lapra. Mindig jó tanuló voltam, nincs gond a kvalitásaimmal, viszont attól még nehéz.. És nem akarok panaszkodni, de szörnyű érzés ez az egész, mert olyanokról kell tanulnom, ami egyáltalán nem érdekel (szakos tárgyakra gondolok, nem matek és fizika), nem sikerült egy vizsgám és megint előjött bennem, hogy ismét egy olyan dologért, diplomáért „küzdök” amit egyáltalán nem is akartam soha. Műszaki vonalon szerettem volna egy másik szakra menni, amire tényleg nagyon nagy a kereslet és a mai napig az jár a fejemben, hogy mi lett volna ha arra megyek.. Még az első félév végén eldöntöttem, hogy otthagyom az egyetemet és a következő évtől szakot váltok, de nem volt elég erőm végigvinni, mert a szüleim lebeszéltek, „nem hagyták”, illetve mielőtt nekik elmondtam, beszéltem a testvéremmel, aki azt mondta, hogy támogat, aztán amikor szóba került a dolog a szülők előtt, ő is melléjük állt, így maradtam. Azt mondták, hogy ha otthagyom az egyetemet akkor „elmegy egy évem”. Hát így elmegy négy..(hét félév). De ez is az én hibám, gyenge voltam, tisztában vagyok vele.

Az emberek azt mondják, hogy az egyetemi évek az ember életének legszebb évei.. De én utálom, nincs bajom a tanulással, a problémám az, hogy egy olyan célért küzdök, ami nem az enyém, de már túl sok időt belefektettem ahhoz, hogy otthagyjam. De úgy gondolom, ha már most ilyen érzéseket vált ki belőlem, akkor később, a szakmában is így lesz. Létezik valami megoldás, hogy jobban érezzem magam, valami hókuszpókusz, amitől megszeretem? Lehetek még boldog valaha az életben ezzel a szakmával? Mi lesz velem, ha elvégeztem?