Csak én érzek így?

Eléggé csendes, visszahúzódó lány vagyok és volt egy időszak, amikor csúfoltak is meg nevettek rajtam. Azóta ezt abbahagyták, de ez bennem annyira megmaradt, hogy azóta annyira próbálok mindent görcsösen észrevétlenül csinálni a suliban, hogy már nagyon rossz. A barátaimmal sem érzem már jól magam, mert elég szeszélyesek. Senkihez nem merek nagyon hozzászólni, mert ők velem szinte soha nem akarnak beszélni. És így sokszor eltelik egy napom, hogy szünetekben csak ülök és nézek ki a fejemből. Néha úgy beszélek mint egy kisegér. Már két pszichológusnál is jártam, de mindkettő csak átmeneti segítséget nyújtott. Mostanság ezek az érzések tovább romlottak, mert rájöttem, hogy ha felnőtt koromra is ilyen maradok, végem és azon gondolkodom, hogy meg sem kellett volna születnem. Sokat sírok, meg sokszor érzem rosszul magam. Anya már nem nagyon akarja ezeket hallani, mert szerinte csak panaszkodás.

Nem tudom, hogy érez e ilyet más is, vagy ez tényleg nem olyan nagy baj, de már a tanulásra sem tudok koncentrálni. Lehet, hogy vannak olyanok, akiknek van nagyobb problémája, de kérlek csak az írjon aki tud normálisan válaszolni. Ezen a ponton már tényleg nem tudom hogyan tovább