Az igaz hogy a külső világ a belső világunkat tükrözi?

Nem. A te belső világod csak akkor van kihatásra a külső világra, ha te mondjuk a saját rossz gondolataidat kivetíted feléjük gonoszságok, vagy rosszindulat formájában. Ugyanez a kedvességgel, és a jóindulattal is érvényes, nyilván akkor jó irányba ösztönzöd az embereket, akikkel találkozol. Ettől függetlenül az, hogy a világban hány baleset történik, hány embert végeznek ki, hány embert tép szét egy cápa, vagy hány embert ér igazságtalanság, az teljesen független a te belső (gondolat)világodtól, érzelmeidtől. Ahogy az is, hogy hogy állnak hozzád az emberek. Pont ellenkezőleg szokott lenni, a legtöbb gonosz rosszindulatú embert nem éri gond, ellenben azokkal, akik próbálnak jók lenni, vagy éppen már azok. Ez azért van, mert az emberek többsége gyáva, és azoknak ad igazat, azok mellé áll, akik gonoszabbak, erőszakosabbak, mert velük nem mernek packázni. Ennek az lesz a vége, hogy az agyuk megfordítja a dolgot, és saját maguknak szépen megmagyarázzák, hogy ők azért nem barátkoznak valakivel, mert rossz (amikor pedig tök rendes), és azért barátkoznak másvalakivel, mert ő jófej (amikor még velük is szemétkedik, csak már fel sem fogják, csak röhögnek rajta, de ha ezt a rendesebbik csinálná velük, akkor fel lennének háborodva).

Ettől függetlenül számít, hogy mit mutatsz magadról a világnak. Ha folyton morcos vagy, rosszkedvű vagy, akkor úgy is állnak hozzád. Ha jókedvű vagy, vagy éppen rendes, akkor azért veled is rendesebbek. Bár sokszor nem fognak úgy rád hallgatni, hiszen "egy rendes embernek mégis milyen jó ötletei lehetnének (ellenben egy szemétládával)...". Te mindig tegyél úgy, ahogy te helyesnek érzed. Ha emiatt haragszanak majd rád, akkor mond nekik, hogy "most komolyan az a bajotok velem, hogy helyesen cselekedtem?".