Őrült vagyok? Szerintem igen!

De azért kíváncsi vagyok másoknak is a véleményére mert szerintem ez nem hétköznapi dolog! Hosszú lesz! Aki végig olvassa nagyon meg köszönöm, ki nem azt megkérem, hogy ne írjon badarságokat mert hozzászólás nélkül oda vágok egy piros mancsot.

17 éves fiú vagyok, másodikos gimnazista, aki játék függő, mármint számítógépes játék. Ne tessék azt gondolni, hogy egy dagadt, szemüveges, zsíros hajú, pattanásos kocka gyerek. Csak úgy megjegyzem 9 éve máig sportolok de tök mindegy, itt nem a kinézetről van szó. Az egész ott kezdődött, hogy este szépen nyugodtan játszottam, élveztem a szép grafikát stb... Szóval, mint egy filmet és akkor édesanyukám bejött a szobámba, hogy hadjam márt abba. A szüleimmel ez márt hosszú távú probléma. Nagyon szeretem őket de ez mindig konfliktushoz vezet ha 'zavarnak játék közben'. Ekkor egy picit máshogy alakultak a dolgok, ugyanis elvesztettem az önuralmam. Nyugi nem emeltem kezet rájuk, ezt semmi képpen sem tudnám megtenni, egyszerűen nem tudtam mi történik. Nem részletezem, megőrültem. Psychológushoz vezetett. Elég hamar kaptam időpontot, feleslegesnek tartottam az egészet de akkor, mikor ott ültem, elgondolkoztam rajta, hogy ez hogy fajulhatott idáig. Attól a pillanattól mindem más lett. Abszolút stressz mentes az élet, nincsenek akadályok, nincs lehetetlen. Ezt érzem, ez van bennem. Nem tudom miez. Ahogy onnét kijöttem ez van és kihat mindenre. Iskolában mindenkivel szórakozok. Célom, hogy felvidítsam az embereket. Sokkal több barátom lett, többen megismertek, márt soha nem vagyok egyedül, mindig körül vesz egy társaság. Okosabbnak, céltudatosabbnak, érettnek érzem magam. Szüleimmel is sokkal jobb lett a viszony, persze ugyanúgy játszok tovább. Nem is tudom miért írom ki ezt a kérdést. Boldog vagyok. Megőrültem?!

A helyesírási hibákért elnézést kérek! Nem fogom átolvasni amit leírtam.