Miért van az hogy nem akarok dolgozni, mert nem bírom elviselni a kötöttséget?

Gyereknek már nem mondanám magam,a 3.X-et taposom.És egyedül élek.

Ha nem lenne más forrás,én akkor se mennék el,és nem azért mert elfáradok,vagy ilyesmi.Hanem azért,mert kényszernek érzem,ami az is,hiszen a kaja,stb függ a pénztől,és én megőrülök ha rámkényszerítenek valamit.De ez nemcsak a munkával kapcsolatban van így.Sokszor elgondolkozom,miért tiltakozok egyszerű,általános dolgokkal szemben,miért nem tudok úgy gondolkozni ezzel kapcsolatban,mint sok mindenki más.

Tini koromban ez még provokációnak számított,mert mindennek az ellentétét akartam csinálni,azt hittem később más leszek,de ez teljesen belémrögzült.Mivel anyagi támogatást otthonról nem kaptam soha,így belementem olyan dolgokba,amibe nem biztos hogy bele kellett volna mennem,és amiből pénzem lett(nem törvénybe ütköző dolgokról van szó,de nem is elfogadott).Sokan azt mondták hogy álomvilágban élek,és elég fordítottan látok mindent,de ezzel a nézettel mégis megéltem.Ha nem lenne más,szerintem olyan helyen lennék most,ahol nem sok pénz kell a létfenntartáshoz,valami sziget vagy ilyesmi,ahol nem a külsőségekről szól minden.Lehet a világrendszer ellen harcolok a felfogásommal,nem tudom:)Pedig sokkal könnyebb lenne inkább elfogadni,de ha ezt tenném,úgy érezném hogy belefásultam a dolgokba,és megöregedtem:)