Miért vagyok ilyen természetű?

Amikor egyedül vagyok sokszor az alaphangulatból a zenék, egy szó, vagy csak egy emlék miatt egyből olyan rossz kedvem van hogy órákig csak ülök egy helyben és hallgatom a depis zenéket. Aztán elkezdek csinálni valamit, hirtelen elkezdek röhögni valamin, tök jó kedvem lesz. Van amikor a társaságban egyik percben még tök jól beszélgetek mindenkivel a következőben meg bunkó és lekezelő vagyok a hangulatváltozások miatt, és nagyon sokszor ezért mondtam olyanokat amiket nem kellett volna. Szóval enm értem hogy miért van az hogy az egyik percben sírni tudnák, a másikban bunkó vagyok a harmadikba meg sírva röhögök, és ezek nagyon hamar váltják egymást. Valaki segítsen! :(

L/14