Miert baj ha mas vagyok? 12? L

> ertek kriteriumok

A szó, amit keresel: kritikák

(Kritérum: feltétel, szempont, kritika: bírálat)

> Rocker vagyok,imadok mindent ami rock vagy hasonlo,metalt es a punkot is. Mikor ezt az egeszet elkezdtem felvallalni

Akkor ezzel együtt fel kellett volna vállalnod azt, hogy ez bizony sok ember számára nem szokványos, esetenként megbotránkoztató. Rock, metál, punk? Miről szólnak ezek? Arról, hogy bizonyos szempontból szándékoltan felrúgjuk a normákat. Egy punknak miért van taréja? Pont azért, hogy az emberek megnézzék, észrevegyék, és pont azért, hogy azt mondják, hogy „Úristen, hogy néz ki, hát ez felháborító”. Pont ez a lényege. Sőt egy igazi punk rá is tesz egy lapáttal, hogy még inkább megbotránkoztassa a másik embert. Ha igaznál értenéd az egészet, az ilyen beszólások nem elkeserítenének, hanem örülnél neki, büszke lennél rá, hiszen pont azért öltözködtél úgy, ahogy, hogy láttasd, te nem tartod sokra az elvárásokat, hülyeségnek tartod, nem érdekelnek. Ha valóban így van, akkor mi a gond? Ha nincs így, téged mégis érdekel, hogy mások mit várnak el tőled, és téged zavar, hogy ennek nem felelsz meg, akkor viszont a hiba benned van.

Jelen pillanatban nem úgy írsz, mint egy rocker, punk, hanem mint egy – már bocsánat – nyavalygó kislány. Most vagy öltözködj úgy, mint egy rocker, de akkor gondolkodj is úgy, vagy legyél kislány, de akkor öltözködj is úgy. Hogy más mit gondol rólad, az az ő problémája, nem a tied. A te problémád, hogy nem tudod elfogadni a téged ért kritikát, és azért nem, mert nem vagy meggyőződve arról, hogy a kritika alaptalan, ökörség úgy ahogy van. Az igazi probléma nem mások véleménye, hanem a saját belső kognitív disszonanciád. Az a gond, hogy az öltözködésedet, viselkedésedet nem a személyiséged diktálja, csak valami divat – amit tizenévesen nehéz megkülönböztetni a tényleges személyiségtől –, vagy ha nem divat, valamiféle hóbort, valami felszínes, de mélyen át nem élt viszonyulás.

Ha azt akarod, hogy elfogadjanak, akkor légy olyan, amit elfogadnak. Ha viszont olyan akarsz lenni, amit nem fogadnak meg, azt vállald fel, és tarts ki mellette, de akkor ne nyavalyogj, te választottad ezt az opciót.

> MIERT BAJ HA AZ EMBER MAS?

Mi emberek nem szeretjük, ha valaki, vagy valami más, mert nem tudunk mit kezdeni vele, nem tudjuk kezelni, ismeretlen, így félelmetes.

> Elore is koszi aki tamogat vagy segit

Ne támogatást és segítséget várj. Attól neked nem fog elmúlni a konfliktusod másokkal. Sem az, hogy ezt hogyan éled meg ezt. Most írhat valaki olyan választ, hogy „ó, hát nagyon sajnállak szegénykém, megértelek, én is így vagyok ezzel, stb…”, de ettől még nem fogja a szomszéd néni kevesebbet mondani, hogy pirosba és rózsaszínbe járj, és ettől még nem fog ez kevésbé elkeseríteni.

> Elso: Hat sztem felreertelmezted a kerdest,de m1 nm veszekszek

Nem igazán látom, hogy mit értettem félre. De tartom magam annyira intelligensnek, hogy ha elmagyarázod, akkor meg fogom tudni érteni. Illetve nem veszekedni szándékoztam, meg neked sem kell ezt tenned. Lehet higgadtan vitázni, érveket ütköztetni, mindezt úgy, hogy nem ideges senki, udvarias a két vitapartner egymással és tiszteletben tartja a másik véleményét is, csak éppen nem ért vele egyet, ezért ütközteti a sajátjával.

Akárhogy is nézem, a fő problémád az, hogy te más vagy. Tudod magadról, hogy más vagy. Teszel is érte, hogy más legyél. Ugye az egyik problémának te magad nevezted meg azt, hogy megszóltak, hogy pirosba és rózsaszínben kellene járnod, és nem feketébe. Márpedig ez kizárólag a te döntésed, hogy milyen színű ruhát veszel fel, nem így születtél.

Ehhez azt kell érteni, hogy az emberek többsége amit nem ismer, attól kvázi fél, nem tudja hogyan kezelni. Ezért idegenkedik a legtöbb ember, ha mondjuk egy értelmi fogyatékos szólítja meg az utcán, mert nem tudja hogyan is lenne illendő viszonyulni, hogyan is kellene beszélni vele, stb… Illetve ha az ember nem ismer dolgokat, akkor össze is kever jelenségeket, és az imént taglalt félelem miatt általában negatív dolgokkal társítja. Te feketében jársz? Akkor biztos valamiféle sátánista vagy, talán még rituálisan embert is áldozol, vagy ha még nem, hát jó úton jársz hozzá. Ez persze ostobaság, de ettől félt az, aki nem fogadja el a másságodat. Hogy az osztálytársaid szemében miért UFO tevékenység az, hogy gamer vagy? Lehet részben irigységből teszik, azaz tisztában vannak azzal, hogy ez egy pozitív dolog lenne, és ezért igyekeznek lehúzni magukban, hogy csak divatból csinálod, csak majmolod az „igazi” gamereket, stb… Vagy részben azért, mert nem ismerik a lényegét, esetleg ők csak annyit értenek meg az egészből, hogy rengeteg időt töltesz „idióta” játékokkal, bizonyára a tanulás rovására, így az életed kvázi kisiklott, meg fogsz bukni, mész majd utcaseprőnek, stb… Nem biztos, hogy ez megfogalmazódik a fejükben konkrétan, de tudat alatt motoszkálhat ez a gondolat is.

Tehát fogadd el, hogy az emberek szeretik, ha a dolgok a megszokott kerékvágásban, az elvárásaiknak megfelelően történnek. Ami vagy aki kimozdítja őket ebből a nyugodt, megszokott világukból, azt igyekeznek megszüntetni, vagy kizárni az életükből. Vagy kritizálják az adott illetőt, vagy levegőnek nézik, hogy ne kelljen vele foglalkozni. De te is így teszel tulajdonképpen, neked ezek az emberek azok, akiket nem értesz, ők zökkentik ki a világodat az általad elvárt kerékvágásból, pont ezért kritizálod őket, negatívan állítod be őket, és próbálnál változtatni rajtuk. De nem fogsz tudni. Ez az emberi viselkedés ilyen, mióta világ a világ, és ezen változtatni nem tudsz, csak elfogadni, megérteni.

Innentől tényleg két lehetőséged van:

1. Vagy úgy viselkedsz, öltözködsz, ahogy azt mások elvárják, kvázi titokban tartod azt a tevékenységedet, ami szerinted nem felvállalható.

2. Vagy úgy viselkedsz, öltözködsz, olyannak láttatod magad, amilyen valójában vagy, ami a te elvárásod önmagaddal szemben, és elfogadod, hogy ez bizony mások rosszallását váltja ki, és igyekszel ezzel nem különösebben törődni, vagy kimondottan büszke lenni rá.

Vannak helyek, ahol jobban elfogadnak. De ez nem térben van, hanem más szempontból. Egy rockkoncerten senki nem fog kinézni, hogy rocker módjára öltözöl. Egy hippi közösségben senki nem fog kinézni azért, mert hippi vagy. Egy gamer közösségben senki nem fog kinézni azért, mert gamer vagy, stb…

39 éves vagyok, van némi tapasztalatom, tartoztam sőt mai is tartozok olyan szubkultúrákhoz, ami a legtöbb ember számára idegen. De azt figyeltem meg, hogy akik valóban ismernek, azok könnyebben elnézik azt, ami nekik hülyeség, vagy furcsa. Mivel ismernek, más területen nincs veled gond, nem feltétlenül teszik szóvá azt, ami furcsa számukra. Ha igen, akkor meg normálisan el lehet nekik mondani, hogy te mit miért csinálsz, és sokkal megértőbben fogják fogadni.

Tizenévesen pl. a Bonanza Banzai, meg a Depeche Mode volt egyfajta szubkultúra, amit a felnőtt társadalom már a normákon túlinak tartott. Mi is feketébe öltözünk, megvolt a megfelelő hajviselet is hozzá, stb… Voltak akik ezt szóvá is tették, de engem különösképpen nem érdekelt, sőt annál büszkébb voltam az egészre. (Felnőtt fejjel azért én is kritikus vagyok a tizenéves énnemmel szemben, így veled szemben is, de nem várom el, hogy 12 évesen 30 éves módjára gondolkodj, az a jó, ha 12 éves módjára gondolkodsz, akármennyire is meghaladandónak gondolom.)

Vagy mondok egy közelebbi példát, néhány éve volt egy Minecraft szerverem, amit a kollégámmal vittünk. 37 évesen Minecraft? Hát az tizenéves gyerekek játéka. Ennyire nem nőtt be a fejünk lágya? Nos, ha ezt valaki olyan mondja, aki felületesen, távolról ismer, akkor lehet, hogy ráhagyom ezt a véleményt. Gondoljon rólam nyugodtan azt, amit akar, ez nem az én, hanem az ő problémája, nekem kárt nem okoz vele. Ha valaki közelebbről ismer, az úgyis tudja, mennyire tudok komoly, mélyen gondolkodó, felnőtt módjára viselkedő ember lenni, mennyire elmélyültem a filozófia, politika, a tudomány és a művészetek világába. Meg persze tudja azt is, hogy néha meg teljesen idióta, vagy gyerekes vagyok, amúgy szándékoltan, és a szónak azért a pozitív értelmében mondja rám ezt a jelzőt. Neki esetleg el fogom magyarázni, hogy igen, ez javarészt tizenévesek játéka, de a játék maga – úgy általában a játék, a sakktól a Gazdálkodj Okosanon keresztül a Starcraftig, LoL-ig, Heartstone-ig, CoD-ig és a Minecraftig – alapvetően nem korhoz kötött tevékenység, minden játékból lehet tanulni valamit, vagy fejleszt valamilyen képességet, de ha nem, akkor is szórakoztató, miért lenne rosszabb ez, mint a foci, vagy a póker. Ráadásul olyan flow érzést tud adni, amire a felnőttek többsége is vágyik, és sok esetben ennél rosszabb módon jut hozzá (mondjuk berúg, vagy drogozik). Pont az a baj – nem nekem, hanem nekik –, hogy a legtöbb embernek túlságosan is benőtt a feje lágya, elfelejtették, milyen jó érzés hintázni, és gyerekesnek tartják, pedig jól belegondolva csak azért teszik, mert nem „szokás” felnőttnek hintáznia. De ezen „nem szokás” mögött nincs logikus érv, nem is értem, miért nincsenek felnőtt játszóterek. Bár már vannak ilyen irányú kezdeményezések is, talán ez is változni fog idővel. Másrészről játszani és szervert üzemeltetni nem ugyanaz, én az időm nagy részét pluginok írásával, naplófájlokban gyanús jelenségek kutatásával töltöttem, így gyakoroltam a számomra kicsit kevésbé ismert Java nyelvet, meg úgy fejlesztette a logikámat, hogy mit hogyan lehet jól megoldani, algoritmizálni, stb…, illetve a naplófájlokban való kutakodás kicsit detektív tevékenység volt, amihez néha kreativitás, lelemény is kellett. Ha az illető ezután érti, hogy miért csinálom, és miért jó nekem, és hogy miért nem rossz ez senkinek, akkor érti. Ha nem, akkor sem fogok vele kevésbé jóban lenni, hiszen közeli ismerős, van egy csomó más, ami összeköt minket, amiről beszélgetni tudunk, maximum erről a témáról ritkábban fogunk.

Zárásként két Marcus Aurelius idézet:

„Lenéz engem valaki? Az ő dolga! Az én dolgom, hogy ne tegyek, és ne mondjak semmit, ami lenézést érdemelne.”

Ha te azt, amit csinálsz – mélyen átgondolva – nem tartod rossznak, nem tartod lenézendőnek, akkor a hiba nem a te készülékedben van, tehát nincs vele dolgod.

„Ha egy külső jelenség bánt, tulajdonképpen nem maga a jelenség nyugtalanít, hanem a róla alkotott elképzelésed. Márpedig csak tőled függ, hogy ezt megszüntesd. Ha a rossz érzés oka a lelkedben rejlik – tulajdonoddá, elválaszthatatlan részeddé lett -, ugyan ki akadályozhatná meg hogy hibás felfogásodat magad orvosold?”

Ha valaki „beszól”, az egy dolog. De rajtad múlik, hogy ehhez az egészhez hogy viszonyulsz, hogy lényegtelen jelenségnek nyilvánítod és élvezed a madárcsicsergést, vagy problémaként akarod megélni, ez lebeg a szemed előtt, és képtelen vagy a madárcsicsergésnek örülni. Márpedig a viszonyulás kizárólag rajtad múlik. Nem könnyű persze, de dönthetsz úgy, hogy te ezen nem sértődsz meg, hogy érted, hogy az illető jót akar, és magadban meg is köszönöd, hogy jó útra akar terelni, de ettől függetlenül gondolhatod azt, hogy az nem a te utad.