1 eve vagyok munkanelkuli ez ido alatt semmit nem fejlodtem tanultam. Ennyi idő eleg lett volna valami piackepes szakmahoz amivel munkat is talalnek?

Az teljesen természetes, hogy egy év otthon tartózkodás után félsz, hogy el kell majd járnod otthonról. Én még csak pár hónapja vagyok munkanélküli, ezt az időt végigtanultam, de például a tömegközlekedésen már rosszul vagyok, és egyre nehezebben viselem, ha sok ember van körülöttem. Ezt viszont apránként le lehet küzdeni.

A depressziós ember mindig a végsőkig magára fókuszál. Nem lát mást. Nem érez mást, nem érinti meg más, csak saját maga, és ebbe belegubózik. Találj módot arra, hogy nyiss kifelé. Tegyél egy-egy rövid sétát naponta. Menj el könyvtárba. Keress rá arra, milyen távmunkákat, milyen otthoni munkákat lehet végezni. Esetleg keress rá egy-egy rövidebb tanfolyamra, ami nem túl megerőltető ennyi otthon lét után, és esetleg elirányítana valamerre, segítene belekóstolni egy szakmába, pl. programozás alapjai vagy valami hasonló.

Nem vagyok a helyzetedben, és nem ismerek minden körülményt, de nehéz megállni, hogy ne ítélkezzek fölötted, akkor is, ha nincs hozzá jogom. De innen úgy tűnik, hogy valami olyasmitől rettegsz, amit még meg se próbáltál. Hát rohadt könnyű az ismeretlentől félni, azt elárulom. Ha megpróbálod, ha elhelyezkedsz valahol, egy idő után az égvilágon semmi félelmetes nem lesz benne. Az otthon töltött idő elúszik. Számolatlanul telnek az órák, a napok, a hetek. És nincs értelme az egésznek, megfoghatatlan, csak úgy elsuhan az ember mellett. A munkával töltött idő értelmet ad az egésznek. Erőre kapsz tőle. Sikerélményeket, önbizalmat, energiát nyersz belőle.

Olvass Viktor E. Frankl-t és Feldmár Andrást. Az ember felelős a saját életéért, és úgy látom, Te nem hazudsz magadnak, szembe akarsz nézni azzal a helyzettel, amiben vagy, és ez az első és legfontosabb lépés. Légy bátor és élj! Igazán élj. Minden sejteddel. Ne vegetálj.