Miért van az hogy sok mindent megéltem/átéltem, közben mégis úgy érzem nem előbbre vagyok vele hanem hátrább?

Azt szokták mondani az ember a hibáiból tanul és bölcsebb lesz ezáltal.

Én úgy érzem,hogy inkább gátlásosabb leszek és egyre jobban utálom az embereket.

Olyan jó érzés lenne elfelejteni a sok rossz emléket,de az ilyen emlékek tesznek azzá aki vagyok.

Egyre jobban távolodok az emberektől pedig közben pont az ellenkezőjét szeretném elérni.Nem szeretem az emberek nagy részét,de viszont nem szeretnék magányos se lenni sok ilyen ellentétes gondolatom támad,ezért nem is tudom eldönteni mit is szeretnék igazából.