Valaki segitene? Vagy legalább mondana valami biztatót? 15L

Most elmélem az életem azon részét,ami nem sikerült olyan jól.igaz,mégcsak 15 vagyok,de szerintem elég érett ahhoz,hogy tudjam mikor van a probléma.szokták mondani hogy ezek még nem azok,hogy a problémák a felnőttkorban jelennek meg,de szerintem hülyeség.hiszen még egy kisgyereknek os vannak.korhoz megfelelőek.

De én úgy gondolom,ahhoz képest hogy elég fiatal vagyok,nem kellene ilyen stresszesnek,depressziósnak lennem.

Szóval.

Ez tavaly kezdődött,akkor éltem a "bulis" korszakomat,persze csak házibulik voltak.nem,nem tagadom,14 évesen én elkezdtem.persze tudom hogy elég hamar,de hát a problémáimmal járt.na meg a baráti kör.ott kezdődött,hogy jött a kamaszkor,anyummal mindig ment a veszekedés,sokszor hazudtam is neki hogy hova megyek,persze ezért szégyenlem is magam,de ami volt az volt.szóval anyum annyira nem bízott bennem,hogy elkezdte a kutakodást a cuccaim között.szerintem nem is volt olyan nap hogy ne vesztünk volna össze valamin.már itt tudtam hogy nem lesz jó.akkor jött az új suli,kilencedik.nehéz volt beilleszkedni,elég csendes voltam,pedig egyáltalán nem vagyok az a félénk típus,de a nyár eléggé megviselt.volt egy barátom,összejöttem vele,az exének nem tetszett és mindenáron szét akart szedni minket,akkor jött még egy probléma.én ezt így nem bírtam,szakítottunk.aztán a jegyeimen is látszódott hogy sok gond van,örültem hogy átmentem kettesekkel.elment az év,jött a nyár.ezen a nyáron alig voltam valahol.szinte mindig itthon.tesóm,meg kell hagyni,nem jön ki jól anyummal.itt jött még egy probléma.ha összevesztek,vagy ha valami gondjuk volt a másikkal,nekem mondták el,én hallgattam az egészet,így az én problémmámmá is vált,sajnos.

Volt egy barátnőm,hét éve ismertük egymást,aztán vele is összevesztem,egy olyan apróság miatt,hogy én nem voltam egy hétig facebookon. Igen,tudom,hülyeség. Veszekedtünk,egy hónapon keresztül,júniustól júliusig.nekem ő volt az egyetlen aki mindent tudott rólam.mindent.na meg a szeretethiány.az hogy látom,mindenki kapcsolatba van,meg boldogok meg stb, és én meg egyedül.jó most jöhettek azzal hogy 15,lassan 16 évesen hova akarok én szerelmes lenni.igen,akarok. Mert nekem az boldogságot adna. Hogy szeressek valakit. Mert ilyen baráttal/barátokkal, családdal lehetetlen boldog lenni.és az hogy én ide fordultam,idegen emberekhez segítségért/tanácsért,szerintem elég szar helyzet,már bocsánat.de az hogy az embernek nincs kivel megbeszélni a problémáit,és mindent magába folytani szerintem nem egészséges dolog.de szóljatok ha nem így van és én vagyok a hülye.én ezt már nem bírtam tovább magamba tartani.de mindenesetre,ha valakinek esetleg van annyi ideje rám hogy elolvassa,nagyon szépen megköszönném,és ha esetleg tanácsot is tud adni,azt meg mégjobban!