Hogyan válhatnék erősebbé?

Ez csak rajtad múlik. :) Meg így azért nehéz... kicsit jobban kéne ismerni ahhoz, hogy erről normálisabb tanácsot lehessen adni. Én a saját bőrömön átéltem, szóval nem lehetetlen, na de magamat ismerem is :D. Amit talán mondani tudnék, hogy a realista gondolkozás segít. Ha nem éled magad bele annyira a dolgokba, csak elvagy velük, ha nem ragaszkodsz annyira. Szóval kicsit félvállról kell venni a dolgokat. De persze azért normális szinten. Ha valaki kilép akkor hagyni kell, had menjen.

Nyitni meg... azt el kell kezdeni, és egyre könnyebben és jobban fog menni. Nincs rá semmi :D egyszerűen csak bele kell vágni. Az elején lehet kicsit rosszabb, de hamar rá lehet jönni, hogy is jó.

#3 A helytelen nézőpontról ez jutott eszembe:)

[link]

Senkinek a nézőpontja nem helytelen attól, hogy külömbözik, ha szubjektív megközelítésekről beszélünk. A többivel egyetértek!

Vannak olyan helyzetek, amikor senki sem akart megbántani, egyszerűen csak zavaros helyzetbe kerülsz, amit nem érthetsz, és ha nem vagy nyított rá, akkor valószínüleg nem is fogod megérteni. Azért nem vagy nyított rá, mert nem bízol benne, hogy jól is kifog sülni a dolog.

Pedig alapjábavéve senki sincs ellened, inkább az az igazság jellemző sok helyen, hogy mindenki maga mellett van. De ez nem jelenti azt, hogy ellened.

Próbáld észrevenni azt is, hogy mások másokkal hogy bánnak, azok hogy fogadják. Például engem eléggé motivál, amikor azt látom, hogy bizonyos körökben csak én vagyok ilyen.

Amikor azon sajnáltatnám magam, hogy megbántódtam, hogy valaki "ezt-azt" mondta, akkor arra gondolok, hogy másonak is úgyanúgy elmondja, és azoknak mégsem jelent világvégét. És ilyenkor meggátlom azt a komplexusom, miszerint "mindenki engem bánt".

Gondolj arra, hogy másoknak az égvilágon semmit sem jelent az önérzeteskedésed, az, hogy neked mi-hogy esett, amikor például nem bántó szándékal mondtak valamit, akkor biztos nem fognak meghatódni rajtad.

Ne csak magadért válj erősebbé, hanem az is jó, ha másokért, tehát azért nyítsz mások felé, mert kiváncsi vagy rájuk.

#4

Igazad van, nem létezik helytelen nézőpont, csak szubjektív. A mellékelt ábra is igazolja, hogy ha a testről már megvan a három síkbeli "szubjektív" kép, abból le lehet szűrni a térbeli "objektív" alakot. Sajnos az élethelyzetek megértéséhez a legtöbb esetben háromnál jóval több nézőpont ismerete szükséges. :)

Tetszik a hasonlat.

#3-as

UI.: Azért írtam három síkbeli nézőpontot, mert az ábrán a négyzet és a kör nem definiálja konkrétan a hengert. A harmadik nézőpont hiányában a test lehet konoid is, ahol a harmadik vetület szabályos háromszög.

[link]

Ez igaz!:) Magam sem érzem nagyon sok estben, hogy a tökéletes igazságot ismerném, mindig csak annyira próbálom körül írni, hogy a közelébe érjen, és legalább a valósághoz hasonlóvá váljon. Emellett mindenféle nézőpontra nyitott vagyok, amennyire betudom fogadni azt.

Máshelyzet, hogyha pl. vonatkozhat a kérdés ismerkedésre, mások életének a megismerésére, vagy ha magamat ismertetem. Olyankor csak mások ismerhetik igazán magukat, vagy én magam, és ebbe a leegyszerűsített árnyformába jelenik meg az, amit mások látnak egymásból.

A kérdezőnek is fájhat, ha nem annak látják, ami, illetve a kérdező is rosszul láthat olyan eseteket, amit mások nem úgy akartak megteremteni, mint amilyennek utólag tűnik.

De akárhány nézőpont is sorakozik fel, azt ne egy távoli világító toronyból vetített árnyképből szerzett megismerés legyen, hanem akár egy ember is, aki megismerni kíván valamit, közel kerül hozzá, egymaga körbejárja (ha ez térben és időben lehetséges).

A kérdező esetében is csak akkor ismerhetik meg, ha közel enged magához másokat, nincs félreérthető rejtegetni valója, nem egy világitó toronyba bújva ad magáról jeleket:))

Konkrétan mivel bántott meg, mit tett veled?:)

Nekem személy szerint (azért írtam így) több tapasztalatom volt, a magam és mások részéről is, hogy félreértésből született a megbántás, akár én "bántottam meg" másokat, akár mások engem, azért, hogy "visszaadják".

De emellett nekem is volt élményem abban, hogy valaki szándékosan, teljesen rosszindulatból bántott meg. Erre viszont az az egyértelmű megoldás, hogy az ilyen embert távolról elkerülöm, aki semmi okból csak sanyargatni akar. Az ilyen emberekkel szemben nem "erősebbé kell" válni, mintha elakarnád őket viselni, hanem szerintem inkább kizárni őket a körödből, lehetőleg. Ha nincs mód rá, hogy megértsd valamilyen szempontból azt, hogy miért bántottak meg, mi zavarta őket rajtad?

Ha nem beszéltek egymással, akkor miért baj? Akkor mivel bánt meg folyamatosan, beszélgetés nélkül?

Ki miatt magányosodtál el? Szerintem ha erősebbé akarsz válni, akkor kezd azzal, hogy a gyengeségeidet ne fogd másra:D Legalábbis nekem kicsit ez jött le a szöveg 1-1 részéből. Nem más kapcsolataid miatt magányosodtál el éppen, nem csak miatta lehetett egy egész rossz korszakod, ha nem is foglalkoztatok egymással, szerintem.

Vagy a későbbi, más emberekkel való csalódásaidról sem azok tehetnek, akik megbántottak:)

Szerintem az is egy módja az ilyen rossz élmények elviselésének, hogyha közben koncentrálsz arra, hogy a jó élményekre is figyelj. Elgyengítene önmagában, ha folyamatosan a negatív élményekre figyelnék, pedig biztos nem csak azok vannak.

Ne csak a csalódásra koncentrál Se az új, reményteli kapcsolataidban, Se a régi kapcsolataidban. Nem muszáj úgy fogni fel a dolgot, hogy "eddig szörnyű/elviselhetetlen kapcsolataim voltak, most kellene egy jó"(ha annyira abszolút szörnyű volt, minek mentél bele?:)). Kicsit inkább lelkiismeretesebben, tanulva 1-2 konkrét hibából, és csak azokra figyelve nem kell rástresszelni az egészre.

Tehát mind a régi-mind az új kapcsolataidon ugyanaz a gond fennállhat, nem kell ráparázni.

Pl. Ha jófej vagyok, akkor azzal is az tudok lenni, aki unszimtapikus, ugyanúgy, mint azzal aki szimpatikus. Olyan személyiség vagyok, aki nem másoktól függ. Ugyanúgy önmagam vagyok a bunkókkal szemben is, mint a kedves emberekkel, egy meggondolatlan bunkóság hatására biztos nem fogok átváltozni, vagy nem leszek kevesebb, azért mert valakinek épp olyan kedve volt, hogy leugasson.

Ebben a dologban leginkább az tesz erőssé, ha megpróbálod nem-komolyan venni, nevetni a dolgon, mintsem érthetetlen dolgoktól félni. Ha megpróbálod valakivel, aki szimpatikus, azzal semmit sem veszítessz, hanem tapasztalatot nyerhetsz akkor is, ha nem épp pontosan úgy sikerült, ahogy szeretted volna. Nem kell törvényszerűen úgy alakuljon, ahogy megálmodják, szerintem ennyi a lényeg. Próbáld kihozni a legtöbbet belőle, majd fogadd lelkiismeretesen az eredményt. Majd újra megpróbálod, időről időre fejlődsz még és mégjobban. Türelemmel is erősebbé lehet válni.

Remélem végigolvasható esetleg inspiráló is volt a leírás, szép napokat!:)