Szerintetek az baj, hogy nekem a családomat nem a szüleim, hanem egyre inkább a barátaim jelentik? F/13 nem az a bandázós fajta vagyok, csak suliban talizunk, néha msn en. Nem vagyok balhés gyerek.

szeretem őket, de nem csak hogy a nagy részét teszik ki a barátaik az életemnek, hanem talán őket is választanám, ha választanom kéne. nincs testvérem. viszonylag korán hazamegyek, és otthon csak unatkozok. a szüleim nem olyanok, mint a többi szülő. teljesen más az érzelmi világuk. semmit nem tudnak megérteni, míg más szülő igen. nem lehet velük normálisan beszélni sem. apukám vagy TV zik( pl most is:)) vagy ha kérdezek tőle valamit, megpróbál mindenből poént csinálni, de ez rosszabb mint az angol humor. ha anyukámat megkérem valamire, vagy ha nem is, mindig azt teszi, ami a lehető legrosszabb, nem csak nekem, apukámnak is.(persze, gondolom nem szándékosan) ha valami bajom van, akkor anyukám megkérdezni, hogy baj van? erre én nem, haggyál békén! (főleg ezt mondom, ha nagy a baj) de le se sz@rják. apukám rá sem szokott kérdezni. néha azt hiszik, hogy ha elkényeztetnek, akkor az a jó, pedig nem csak szerintem nem az a jó megoldás, hogy ezt utána z orrom alá dörgölik.

más szülő haverként kezeli a gyerekét, néha megengedi, hogy igyon egy fröccsöt, vagy valamit. de ők fogják a kezemet, ahol tudják(gondolom féltenek) az utcán folyton leégetnek. megfogja anyukám a kezemet, belém karol, én meg nem győzök levakarni magamról. apukám folyton a cuccaimat akarja vinni, és tök gáz a csajok előtt, hogy apukám mint a málhás szamár, én meg a f@sza gyerek. nagyon idegesítő. uszoda után kiveszik a kezemből a hajszárítót, és a lehető leghangosabban mondják, hogy ott még vizes a hajad. én állok mint 1 marék sz@r, ők meg szárítják a hajamat. meg amikor puszit adnak a suliban, de lenyomnak egy sorozatot, az a halálom. az egész iskola röhög rajtam, és kérdezgetik hogy hol van anyuci meg apuci? már nem bírom tovább. hiába mondom nekik kedvesen is, de mindenen besértődnek, főleg anyukám.