Gonosz vagyok? Vagy csak túlreagálom?
Kétségbe vagyok esve:(
Eddig nem is gondoltam hogy gonosz lennék, akármelyik barátomat/osztálytársamat megkérdezik hogy mit gondol rólam, azt válaszolja hogy kedves, okos, aranyos, segítőkész, cuki, és volt akitő azt is megkaptam hogy naiv vagyok.De a kedves viszi a pálmát, nincs olyan ember aki ne mondott volna kedvesnek.
Viszont nekik sosem mutattam az igazi énemet.A családom már nagyjából ismeri, szerintük már nem vagyok annyira kedves és segítőkész(pedig most, a lázadó korszakomat kinőve nagyon igyekszem) és sokszor mondanak makacsnak és önfejűnek, sőt a tesómtól néha megkapom hogy undok, gonosz és gonosz vagyok.
Ha nem provokálnak én nem is bántok senkit, viszont a tesómnak szokása provokálni és ilyenkor szoktunk veszekedni, vagy "bunyózni", ami nem vészes, nem bántjuk egymást komolyan viszont néha nagyon megijedek ilyenkor magamtól, mert olyan mintha felgyúlna bennem egy láng hogy bántani akarom.De tényleg, élvezném ha bánthatnám.És ilyenkor mindig megrémülök hogy hogy gondolhatok ilyesmire, ő a hugom.
A másik meg az állatok.Általában jól bánok velük, addig amíg azt csinálják amit akarok.Viszont ha nem, akkor már közel se vagyok ilyen aranyos, persze nem bántom őket, de nem bánok velük szépen.Vagy mondjuk a múltkor eszembe jutott hogy élveztem bántani az állatokat, az egyik kiskori emlékem hogy békákat fogtam a mamámnál, befogtam őket babának, aztán ha meguntam akkor vagy megöltem vagy elengedtem őket.Más állatot nem bántottam, max bogarakat öltem meg vagy a macska farkát húztam meg, de azt sok gyerek csinálja.
Viszont volt nemrég szó az állatkísérletekről és sokat kiakadnak tőle, én viszont nem.Az is igaz, hogy hasonló állásom lesz, gyógyszereket szeretnék majd kitalálni/fejleszteni, arra akarom rááldozni az életemet, ezzel is növelve az esélyt hogy halálos betegségekre gyógymódot találunk egyszer.És nem taszít a gondolat hogy egy egéren vagy majmon teszteljem ezeket,mert a végső céllal többet segíthetek.
A másik meg az, hogy sok könyvet olvasok, és a "gonosz" szereplők akiktől régen féltem meg utáltam őket megváloztak a szememben.Már nem tartom olyan visszataszítónak őket, pedig tudom hogy rossz szándékúak.
Viszont ez nem jelenti azt hogy én bármi rosszat is elkövetnék, sőt, például a terrortámadásoknál is ami kb.egy fél éve volt annyira kiakadtam hogy hogy lehet ilyen rossz lelkű valaki, hogy ártatlan embereket öl, hogy szabályosan sírtam.
Tegnap este alig tudtam elaludni, folyton csak az járt a fejemben hogy mi van ha a gonosz énem, aki gyerekként békákat ölt próbál feltörni belőlem, mi van ha eddig azért voltam kedves mert a környezetem ezt várta tőlem.
Mert a családom vallásos, kiskorom óta templomba járunk.Régen nem szerettem, csak azért mentem el mert "muszáj volt".Aztán volt egy időszakom amikor pár évig nagyon szerettem oda járni, lenyugtatott, és élveztem is.Mostanában pedig megint nem sűrűn járok, persze még mindig szeretem, mert jobb embernek érzem magam ott, lenyugtat a légkör, de már olyan hamisan cseng amit ott elmondanak.
Kitöltöttem ma egy tesztett csak úgy hogy lássam mennyire jó vagy rossz a személyiségem, igyekeztem minél jobb válaszokat adni, egyáltalán nem hittem hogy bármelyik is rossz.Erre azt hozta ki hogy manipulatív vagyok és bár nem célom hogy bántsam az embereket, mégis megteszem de csakis a jó cél érdekében.
Tudom hogy hülyeség ilyen tesztek alapján ítélni, de valahogy meglepett amit kaptam, mert egy kicsit igaz rám.
Viszont mindent meg akarok tenni hogy jó legyek, és félek hogy bem vagyok az, nem szeretnék gonosz lenni.
Vagy csak úlreagálom?
16/l
válasza:Olyan vagy, amilyennek hiszed magad. Higgy benne, hogy jó vagy és akkor az is vagy. Gondold át mit csinálsz mielőtt cselekszel!
Nyugi, amit a húgod mond, arra ne adj, én is sokszor megkapom a húgomtól a "gonosz" jelzőt, pedig egyáltalán nm vagyok az. Sőt azt is szokta mondani, hogy bunkó, pedig az sem vagyok. Szóval azzal tényleg ne törődj! ;)
A gyerekkorod miatt se rágódj, az maár elmúlt, már megváltoztál.
Legyél önmagad és nem fogsz csalódni.
Engem is folyton nyúz a húgom, volt hogy én is nekiestem volna, pedig tök nyugodt ember vagyok, egy légynek se ártanék. De maár számomra nem létezik a harag, próbálj te is nélküle élni, hidd el sokkal jobb lesz!! ;) L
Rendben, megnyugodtam:)
Megpróbálom majd átgondolni a cselekedeteimet.Az is igaz, hogy az vagyok akinek hiszem magam, lehet nem kellene ilyen hülyeséeket bemesélnem magamnakxd
Ó,igen, a testvéri szeretet mindenhol megvan:D ettől függetlenül amúgy imádom a húgomat, ő a legőszintébb velem és ez fordítva is igaz, csak néha kegyetlenül őszinte tud lenni:D
válasza:Abból a szempontból túlreagálod, hogy nem kell gonosznak elkönyveld magad, legalábbis nem akkor, ha semmilyen konkrétabb eset nincs, amiben akként megnyilvánulnál. Esetleg várd ki, amíg felnősz, hülyeség lenne ennyire azon aggódnod, hogy meghatározd a személyiséged, miközben szerintem az ember még sokat fejlődhet önismereti folyamatokban. Az meg rosszul jár, aki kapkodva előre akar ítélni apró dolgokból.
Viszont az megeshet, hogy a "kortásaidhoz" képest érzéketlenebb vagy, vagy "manipulatívabb" (ez még nem jelenti azt, hogy gonosz vagy rossz), és talán ez így nem fog változni a felnőtt korodig sem. Ők meg úgy viszonyulnak a te lelki világodhoz, ahogy viszonyulnak (nekik sem kell túlreagálniuk téged nyilván).
Ahogyan leírtad, vannak jó tulajdonságaid, pozitívumaid. De az természetes lehet, hogy nem mindenki fogad szeretettel téged, ezt meg NEM kell úgy venni, hogy elkellene döntsd, hogy melyik oldalad az "igazi". A különböző kapcsolataidtól függ, hogy személyenként ki hogyan viszonyul hozzád.
Ne akard megcímkézni magad, amíg nincs különösebb okod rá, tesztek helyett inkább KONKRÉT helyzeteket tarts számon az életedből, amikor "manipulatívan" viselkedtél. Pl. konkrétan szoktál hazudni a barátaidnak valamilyen ügy elérése érdekében?
A valódi problémák akkor fognak kisülni, amikor a környezeted reagál ezekre a jellemvonásaidra. Akár gonosz vagy- akár nem.. Nem attól fog valaki utálni, hogy gonosz szereplőkről olvasol, hanem attól, amikor konkrétan gonoszan viselkedsz, ÉS AZOK, akikkel gonosz vagy épp.
Elég furcsa/fárasztó az ilyen kérdésekben, hogy olyan mintha nem lennél magadnál. Más honnét tudja azt, hogy te milyen vagy? Nem kell senkihez és semmihez sem hasonlítgatnod magadat, egyszerűen csak életbeni problémákra koncentrálni és azokat meghatározni.
Előfordul az átlagos emberrel, hogy apró dolgokban gonosz, a kérdés csak az, hogy miért, mi okból érezte úgy, hogy gonosznak kell lennie?
válasza:"Ja, és sokszor hazudok, de általában nem rossz célból."
Akkor mi célból? Jó célból? Hogyan lehet jó célból hazudni? Ne kérdező, te egyszerűen azért hazudsz, mert gyáva vagy. Ha valaki jó, akkor az nem hazudik. Sőt!! Te csupán azért vagy mindenkivel kedves meg rendes, mert gyáva vagy (még szerencse, legalább egy rosszindulatú emberrel kevesebb, aki mindenféle különösebb ok nélkül szemétkedik a másikkal).
válasza:Nem kell föltétlenül valakit legyávázni, így ismeretlenül. Ha nem fejtette ki, hogy miben hazudik, vagy miben gonosz.
De nekem az ilyen kérdések sokszor olyan ízűek, mintha valaki az önérzetességét pátyolgatná.
Lehet önismereti témában kérdést föltenni, de azt konkrétan senki sem tudatja, hogy ki milyen ember, mégis jönnek láthatatlanban a pártolások.:)
Nem hinném hogy gyáva vagyok, de te se lehetsz valami értelme ember ha látatlanban ilyen véleményed van valakiről akiről semmit nem tudsz.
Utolsó, köszi:D tényleg nem rosszindulatból vagy gyávaságból hazudok inkább csak "az embereket szoktam védeni vele" ha nagyon közhelyekkel akarok dobálózni.De emiatt úgy érzem néha átverem őket.Mondjuk sose szoktam nagyot hazudni meg komolya dolgokban, csak ha mondjuk vigasztalok valakit és nem szeretném hogy még rosszabbul érezze magát.
Egyébként igazad van, ez tényleg értelmetlen volt így és ezt már pár nappal azután is éreztem hogy kiraktam a kérdést:D
Fogalmam sincs mi ütött belém szerintem csak nagyon ki voltam borulva, de így belegondolva kicsit sem érzem magam olyan nagyon gonosznak:D
válasza:# 7
Ez így szerintem normális. Pl. Én sem szoktam csak úgy megbántani embereket, ha nincsen semmi értelme. Pl. attól, hogy valakiről negatív gondolataim vannak (amiről úgy gondolom, hogy az illetőt megbántanám vele), attól még emellett pozitívumot is ugyan olyan őszintén gondolom róla, helyzettől függ, hogy melyiket közlöm. De nem kizárt, hogy a negatívumokat is, azt is őszintén ki tudom nyilvánítani, ha a helyzet megkívánja.
Itt nem csak azokkal van a baj, akik "nem őszinték minden pillanatba", hanem azok is, akik képesek mindenen megsértődni, de elvárják az őszinteséget.
Előbb legyen annyi emberség, hogy hajlandó legyen velem nyíltan megbeszélni dolgokat, ha már őszinteségről, emberi megértésről beszélünk.
"Gonoszság", "gerinctelenség".. ezek mind nagyon felületes szavak, semmit sem közölnek magukból konkrétan. Az számít, hogy mi az az árnyalt, saját helyzetemre írható fogalom, ami nem túloz. Sértés-dobálások helyett konkrét problémákat igyekszem megoldani.
Ha valaki megeszi előlem a reggeli müzlit, az falánk, nem pedig "gonosz", vagy bármi drámai jelző.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!