Tanácsot szeretnék kérni mert szóló énekes vagyok 13. éves és amikor énekelek nagyon izgulok hogy győzemle az izgulást? Le lehet egyáltalán?

Én is szóló énekes 'voltam' és nekem is 12-13 éves korom körül volt a legtöbb gondom a szerepléssel. Elkezdtem a dalt, leénekeltem már fél versszakot, mire elkezdtem izgulni, de akkor aztán nagyon. Az egyetlen dolog, ami valamennyire segített, hogy kinéztem egy pontot a távolban (pl egy fal részletét), ráfókuszáltam, hagytam, hogy minden arc elmosódjon előttem, és nem görcsöltem azon, hova kell tenni a hajlítást, mi jön a szövegben, csak énekeltem úgy ahogyan jött, hisz már megtanultam. Ritkán sikerült így "kizárni a külvilágot", de nem volt lehetetlen. Különben biztosan megfigyelted te is, ennek az egésznek van egy periódusa. Mielőtt kihívnak, agyon izgulod magad, hogy mindjárt te jössz. Mikor a nevedet mondják, azon kezdesz izgulni, kiérsz-e időben, beakad-e a ruhád, stb. Utána kiállsz, körülnézel, ott az a sok ember. "Jézusom, mikor az előbb ott ültem is ennyien voltak?" És aztán el kell kezdeni. Elkezded, és jól megy, mert még arra figyelsz, hogy az énektanárod a háttérben int, rád mosolyog anyukád, minden oké. És amint leénekelsz 2-3 sort, addigra elkezded átgondolni, hogy "jézusom, mi lesz ha hibázok, most mindenki engem hallgat, azok a versenytársak ott rajtam nevetnek" stb. de ahogy közeledsz a dal végéhez, kezdesz megnyugodni, hogy mindjárt vége, és akkor hallod, hogy hirtelen jobban teljesítesz, és ezen felbuzdulsz.

Nincs ezzel semmi baj. Nincs igazi recept arra, hogy legyőzd, praktikák vannak. Néha ez válik be, néha az. De ha hiszel magadban, a tudásodban, a tehetségedben akkor legbelül tudod, hogy képes vagy ezt végigcsinálni. Soha ne nézd senki arcát miután elkezdted a dalodat! Ne arra figyelj, mi lesz mások reakciója, ne is a dalra. Ne te énekeld a dalt, hagyd, hogy a dal elénekelje magát a hangodon keresztül ;)