"Betondzsungelnek" is nevezik a metropoliszokat, ez mennyiben helytálló?
Sűrűn lakott, de mégis csak magadra számíthatsz? Rengeteg veszély leselkedik rád? Minden és mindenki ellenséges? Mit tudtok a nagyvárosi magányról? Miért van az ember bezárva annyi más ember között?
Kíváncsi lennék érdekes történetekre ezzel kapcsolatban.
Falu széli szomszédmentes házban nőttem fel. Volt két család élelmiszerigényét kielégítő háztáji gazdaság is. Megszoktam azt hogy nagyon nagy az életterem, nem csak a házunkban hanem a környező több száz hektáros erdős és mezős részen is (ami persze az államé és TSZ-é volt). Meg azt is megszoktam hogy akkor is nagyon jól megélek odahaza a háztájiban ha évekig sem dolgozok sehol.
De van egy városi földszintes panelházam is, abban is laktam majdnem 30 évet. Viszont a panelban mindig azt éreztem mint ha meg lennék fosztva sok mindentől. A zöld növényektől a végtelen természetben, az önfenntartásra alkalmas élettértől, a csendtől és nyugalomtól meg a tiszta levegőtől. De leginkább a primitív emberek zavarnak. Például az éjjel is buliztak egyik emeleti lakásban és a hangok nagyon primitív, nullás IQ-ról árulkodtak. Még a kocsijukon sem volt egy rendszám sem, tehát ilyen alvilági alakok sem ritkák. Vagy az is zavar hogy a társasház közös tulajdonát egyik lakó sem becsüli meg. Nekitámasztja a kerékpárját a folyosó gipszkartonjának akár egy kocsma előtt. Vagy úgy bevágja az ajtókat hogy az épület minden ablaka jól érezhetően beleremeg. Ezek szerint ez a nem természetes életmód, a betondzsungel ilyen embereket teremtett. Falun és tanyán az az előny hogy ott óriási hely van ahhoz hogy az ember távol legyen a hülyéktől, mert hát kocsma és fáról még le nem jött előember az van mindenhol. De egy betondzsungelben akár a közvetlen szomszéd lehet annyira érzéketlen tuskó hogy egész éjjel tévét bömböltet. És kizárólag akkor hajlandó normális lenni ha állatokként idomítják rá, ami annyit jelent hogy egy nagy kalapáccsal addig püföltem kívül a betonfalát amíg le nem halkította a tévéjét. Ha jól nevelt diplomásként megkértem rá, arra a válasza egy arrogáns "Mi köze hozzá?!" volt.
Ami még jellemzi a btondzsungelt, hogy mindenért feleslegesen és sokat kell fizetni, ami anyagi függőséget és mókuskerék életmódot okoz. Ez is megöli a lelket, ezért vannak ilyen emberek amilyeneket említettem.
A jövőben el is akarom adni a panelt és még albérletkiadási célból sem veszek soha többé.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!