Mindig megkérdőjelezem a szellemi képességeimet, és ez már zavaró! (? )

Nekem az jutott eszembe a kérdésről, hogy

1.) Ahhoz, hogy valakit ne tartsanak, gondolom, "szellemi fogyatékosnak", a tudása mellett jó, hogyha van némi képessége valamilyen szinten az önkifejezésre. Kb. Nekem is volt tapasztalatom olyan helyzetben, hogy jártas voltam valamiben eléggé, de valaki mással szemben próbáltam kifejezni magam, elég rosszul. Bármennyire is értem a dolgom, ilyenkor nem kell csodálkozni azon, ha számára értelmetlen volt, amit közöltem, ilyenkor természetesen kínosan érezhetem magam. Az intelligencia nem föltétlenül jár együtt a nehézkés önkifejezéssel/kommunikációval.

Talán ilyenkor nem önmagamad kell megkérdőjelezd, vagy a személyes foglalkozásait, hanem ehelyett magára a kommunikációs folyamatokra "gyúrhatnál", hogy érthetőbben kifejezd magad, legalábbis ha nem sikerül, akkor ne úgy könyveld el magad, hogy semmihez se értesz, hanem úgy, hogy ez egy sikertelen beszélgetés volt.

Szerintem a gondolkodásom és a beszédem nem mindig úgyan azon a "síkon" fut, pl. mikor a gondolataim kötődnek a személyes emlékeimhez/tapasztalataimhoz, olyan dolgokhoz, amit csak Én értek, ezt kifejezem olyan formában másoknak, hogy nekik nem olyan magától értetődő, mint nekem. Ezért én értem, számomra jelent valamit, számukra nem.

Ilyenkor közölhetem, hogy kifejtem érthetőbben, bővebben, és elmagyarázhatom más oldalról, esetleg megkérdezhetem, hogy pontosan mit nem értett, mit értelmezett félre?

2.) Szerintem a kommunikáció arról szól, hogy annak keretében nem muszáj tudálékoskodni, ahhoz, hogy simán kifejezd a gondolataidat, amik jelentenek számodra valamit. A tudálékoskodás zavaró is lehet, nem tudom mennyire jellemző itt, de lehet, hogy pont azért zavar téged a beszélgetés, mert csak akkor érzed komfortban magad, ha csak neked van igazad valamiben. Pedig az életben nem így működik, sem számodra, sem mások számára, bárki nyitott lehet, más megközelítésre, főleg a széles látókörűekre (ha nem vagy okosabb, még mutathatsz érdeklődést a "jobban-értő" iránt, szerintem jó nyitottnak lenni az ilyen emberekre). Vagy attól, hogy mások valamilyen más szempont felől közelítik meg a dolgokat, még beszélgethettek róluk, összevethetitek, a véleményetek nem zárja ki egymást, vagy ha valaki tanultabb, attól még te is mondhatsz neki bármi olyant, ami neki újdonság.

Mit értesz önmegkérdőjelezés alatt? Nekem ez olyan, mintha kicsit hasonlítana az agymosottsághoz:)) Nem bízol valamiben, amit tanultál, tapasztaltál. Nem mi tapasztaltuk helyetted. Sem mások. Nekik is érdekes lehet attól függően, hogy hogyan adod elő nekik, ami téged érdekel.

A saját életedre vonatkozóan meg semmiképp nem kell megkérdőjelezd magad, amiatt, hogy nem tudsz beszélgetni másokkal, attól még tény, hogy tudod, amit tudsz. Ahogyan az is, hogy nem tudod, hogyan kezeld a beszélgetéseket, ami a vélemény ütköztetésről szólna.

Egyet mondok, ha nem tudod rávenni magad, hogy képes legyél kommunikálni, kifejezni önmagad (nem másokat, sem a lexikális tudású ismerősöd, sem a tanultabb embert, hanem magadat), akkor azt a részt ne várd el, hogy megértsenek, kiismerjenek téged. Pl. ha nem is tetszik neked a véleményed, attól még elfogadhatod, és közölheted, hogy miért gondolod úgy, ahogy, honnan szedted a gondolatot, stb.

Te az Te vagy, Ők meg Ők. Irigykedni sem kell egymás között, vagy hasonlítgatni, mert biztos elbizonytalanít, de csak abban ehetsz biztos, amit Te csinálsz magadért.