Ti voltatok már úgy hogy belefáradtatok az életbe?

Igen. Kiégésnek (burnout) nevezik. Mikor a fősulin végeztem, olyan voltam mint egy 90 éves. Habár 90 évesen az édesapámban sokkal több élet volt. Az volt rá a "gyógyszer" hogy félrelöktem mindenféle társadalmi elvárást és úgy éltem hogy magamnak feleljek meg. Például sokat motoroztam Európa országaiban. A régi tanáraim csak néztek háthogy miért nem vagyok én is az általuk kreált biorobot és miért nem töltöm gályarabságban izzasztó evezéssel életemnek azt az időszakát amíg ébren vagyok. Valamint miért nem munkáról álmodok még éjjel is és osztálytalálkozón miért nem a munkáról beszélek én is.

Persze ettől a saját életem nem hanyagoltam el, sőt így tudtam igazán a saját életemet építeni.

Mostanában jó pár éve így vagyok, és nem tudom egyenlőre mi hozhatna ki ebből , de nyáron én is szeretnék utazgatni. remélem sikerül is megvalósítani, bár ehhez is kell pénz....mint ahogy mindenhez- nagyon rühellem már én is .

Szinte semmi se hoz örömöt, úgy érzem mintha megszűntem volna létezni, mintha nem élnék.:S Sok minden hiányzik az életemből, ami régen meg volt. De már nem is tudom miben higgyek.